Előadó: | Missh |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Az egész életemben, csak a zene volt, ami hajtott
Ott volt a bajban, kinyitotta az ajtót,
Nem egyszer mondta,
Azt a kurvát hagyd ott,
mert nem először törölte fel veled a padlót
Igen, mindig ugyanez a kör,
visszajön, boldog leszek, aztán darabokra tör
Igaz barátság? Ezen csak nevetek,
a spanom kurja azt a nőt, akit igazán szeretek
sok durva story, sok kurva, erről beszélünk majd sok év múlva
mennyi cigit szívtunk el, mennyi nőt basztunk
és hányat basztunk el
jött a színpad, elvakított a fény, félre léptem
a múlt sose lesz az enyém
vissza vágtál, most a spanommal vagy,
hibáztál ugyis rájossz majd...
Ref:
Ez itt a baj, hogy nem először felejtem a csajt
Most még fáj de jobb lesz majd
Mindig csak a szívem hajt
Tudom, hogy ez itt a baj,
hogy nem először felejtem a csajt
Most még fáj de jobb lesz majd
Mindig csak a szívem hajt
Baby félre értesz, hülyeségeket ne kérdezz!
Mindig a zene lesz az első, remélem megértesz
Nem érdekelnek mások, mert már sok a gond
Minnél magasabbra mászok
Ismeretlen a bizalom szó neked
Esküszöm változni akartam, de így nem lehet
Este kelek, buliból buliba megyek
De ha valaki szeret minden rosszat elfelejt
Baby csak megyek és nem állok le
A zene a szerelmem és soha nem válunk el
Az én tervem az, hogy mi ketten soha ne kerüljünk
Össze az életben, mindent megtettem érted de látom
Nem érted, hogy engem a kibaszott zene éltet
100x újra kezdtük hiába lett vége
De te már nem az a lány vagy akit
Ismertem én régen
Ref:
Ez itt a baj, hogy nem először felejtem a csajt
Most még fáj de jobb lesz majd
Mindig csak a szívem hajt
Tudom, hogy ez itt a baj,
hogy nem először felejtem a csajt
Most még fáj de jobb lesz majd
Mindig csak a szívem hajt
És ha visszaemlékszem a legelejére,
a sok fogadalom, örökre veled (hahaha)
Mind kamu, igaz Baby?
De legalább megtanultam, hogy semmi nem az, aminek látszik
És az árulót, mindig a barátaid között keresd
Ref:
Ez itt a baj, hogy nem először felejtem a csajt
Most még fáj de jobb lesz majd
Mindig csak a szívem hajt
Tudom, hogy ez itt a baj,
hogy nem először felejtem a csajt
Most még fáj de jobb lesz majd
Mindig csak a szívem hajt
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.