|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hobo (Földes László) Földes László |
|
Babos Gyula |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
A hazugság olyan, mint a pestis,
Hazudott Buda és hazudik Pest is.
Csak a müvészet segít, vagy a zene,
A régi várost, a régi énemet megette a fene.
Görbe utcák, gödrös terek,
Itt vették meg a testedet,
Itt adnád el a lelkedet,
Meg ne tedd! Változzunk meg!
Kifestem a házadat.
Vettem neked tapétát,
Aztán csak ülök a sarkon és nézem,
Ahogy átfutsz a téren.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
A rossznak se könnyű, kedves Péter,
Mert jónak lenni biztos nem kényszer.
Gyere, próbáljunk meg felszállni az égre,
Üljünk a léghajóba és fessük be kékre!
Nézz le, látod a város beteg.
Sztárok, hősök nincsenek,
Csak rég leváltott istenek.
Párat felismerek.
Polaroid paraziták
Kókadt klip-köcsögök.
Sápadt a bőröm, nem vastag, de várok
Mint szélre a sirályok.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Unalmas itt, szálljunk a Holdra,
Ha ott sincs hely, hát a csillagokra.
Nem ragyognak Budapest egén,
Ha csak mi nem, te meg én, két bohó teremtmény.
Pimasz, vigyorgó lények.
Mondhatnék valami szépet,
De tőlem inkább viccet kértek...
Változzunk meg!
Veled tartok a felhők fölé,
S ha elfáradok végül
Csak ülök a Holdon és nézem,
Ahogy repülsz az égen.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Itt az idő... újjászületni... újra szeretni... szabadnak lenni...
Szabad vagyok, de szomorú... alattam él a háború...
Virágzik a vas... óh, óh, óh ne hallgass... ne hallgass rám...
Magadban bízz... bízz magadban, ha indulsz... ha felszállsz...
Magasra szálltam, mélyre zuhanok,
De ha te szállsz, boldog vagyok.
Nem tört le hiába... a szobor szárnya...
Változzunk meg , még megtehetjük,
Nem késő!
Nem késő!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
