|
|
|
| Előadó: | Indigó utca |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kovács Pista Kovács István Roza Tamás Szeifert Bálint Artúr Kungl György Mátyás |
|
Indigó utca |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindent vagy semmit a mérleg megállt a bizonytalanságban
Én meg fújom a jobb oldalát ne, hogy átbillenjen a rossz irányba
Csak néhány óra és eljön újra az a rég várt délután
Amikor azt mondod majd, mit hallani szeretnél, hogy minden az én hibám
Te csak aludj nyugodtan, hogy mit álmodsz, elképzelem nincs, akkora hely ezen a világon amennyire hiányzol nekem
Te csak aludj nyugodtan, hogy mit álmodsz, elképzelem nincs akkora hely ezen a világon...
Refrén:
Ha felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit, mert egymásba látunk (mert egymásba látunk)
Haldoklik a halhatatlanság megint veszőben van a zárka kulcsa,
Hogy mi játszódott most le bennem azt csak a gumi szoba tudja.
Nem szivárgott ki semmi onnan bent ott lesz, minden fájdalom,
Majd pont úgy üvöltöm, hogy fáj, ahogy te tetted ezt egy koron
Szilánkok úsznak az erekben bár most még csak megrepedt itt morzsolódnak a darabkái, de nem kérek több sebhelyet
Szilánkok úsznak az erekben bár most még csak megrepedt itt morzsolódnak a darabkái…
Refrén:
Ha felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit...
Felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit, mert egymásba látunk (mert egymásba látunk)
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
