Előadó: | Hobo Blues Band |
---|---|
Album: | Férfibánat |
Megjelenés: | 1992 |
Hossz: | 4:56 |
Szövegírók: |
Hobo (Földes László) Földes László |
Póka Egon Tátrai Tibor Tóth János Rudolf |
|
Kiadó: | Hungaroton |
Stílus: | Blues-rock |
Címkék: | Keressük! |
A régi barátok nem bírják otthon,
Indulnak, ha rákezd az eső.
Felkeresnek, ha erre járnak,
Lesik, megfogott-e az idő,
Zavar-e, hogy sír a gyerek és szenved a nő.
Mondd meg, kinek játszunk, ha nem magunknak?!
Régen hazamentek már az oroszok.
Látom, testvér, remeg a kezed.
A kor tette ezt, meg a borok.
Balladás barátaim, vigyázzatok!
Összetartott minket a láz és a kín.
Tudtunk egy nyelvet, amit senki más.
Mindig írt egy dalt, hogyha kellett,
Valaki. János vagy Tamás.
Igazat, mint egy vallomás.
A harangok alszanak.
Nem segít az ima, sem ez a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi baj?
A füstös kocsmáknak mind más a nevük.
Helyünkön furcsa népek ülnek.
Nem érdekli őket a szabadság,
Nem tudják minek nem örülnek,
S hogy az álmok mibe kerülnek.
A tankok még alszanak,
Halkul az ima, halkul a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi a baj?
A kövek az égig nőttek közöttünk.
János nem szól többé Tamáshoz.
Állok a körben és azt érzem,
Lassan nem lesz közünk egymáshoz,
Sem azokhoz a kincses balladákhoz.
A gyerekek játszanak.
Nem látják rajtunk, hogy fáj ez a dal.
Balladás barátaim, mondjuk egymás szemébe: mi a baj?!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah