|
|
|
a végén végzem, az elején kezdem:
terméketlen termék a testem
a hatékonyság eszköze lett,
minket a szükségszerűség nemzett
hé te, te renegát
tudom, hogy tudod: bukott a neved
senki se számít rád (senki!)
és senki sincsen veled
mesterséges értelem
értelmetlen mesterség
de törvénnyé lesz az ököljog
alkudozni nem fogok
(és) búcsút mondok a gyengeségnek
a szándék tettet formál
fölöttem nem áll már senki
az utamba se próbálj
géptestben még a lélek ép
világképem képlékeny kép
de meguntam itt állni a sarat
a sorban a helyem üresen marad
kezeket fel most (kezeket fel!)
arccal állj a falnak
te, aki senkinek se kell
tudod, hogy nem élve akarnak
(és) búcsút mondok a gyengeségnek
a szándék tettet formál
fölöttem nem áll már senki
az utamba se próbálj
egy embertelen embersége
emberség-e vajon
úgy végzem, ahogy végeznéd
ha hagyom, hogy elhatalmasodjon
hatalmasodjon el,
hogyha tud
a sosem-voltam vagyok
magam, akit magamra hagyok
a félelem tart csak éberen
és az éberség tart életben még…
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
