|
|
|
| Előadó: | Barbárfivérek |
|---|---|
| Album: | Napalm |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Für Tibor Halpert Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Broavaz |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Nem nézünk sohasem vissza, bármit is hallani
Aki mögöttünk maradt a múlté, a tempót nem tudta tartani
A kerék nem forog magától, neked kell hajtani
Hogy önmagad akadálya lettél, néha nehéz bevallani
Deego:
Nincsen határ, ha volt is mára ledőlt
Régen a sarokba rugdostak, most nézd meg, ki áll elől
Ne légy naiv, ki minden szarnak bedől
A hiénák kiszagolnak, aztán jönnek minden felől
Nincsen melegség a szívemben- a vizet ti hoztátok
A siker újszülött- nincs erő, hogy kihordjátok
Nélkületek nem megy, folyton csak ezt mondtátok
Leadtátok a férfit, pedig a szoknyát ti hordtátok
Hálátlan kutyák, más nincs bennem csak düh
A tiszteletet nem vágják, pedig csak 8 betű
Nem talál meg, ki akar, csak te hiszed féleszű
Ha csak magadat képviseled, megmaradsz félkezű
Miért hiteles a Barbár? mert átlépte a falait
A sikert nem várja el, tesz is érte valamit
A tesók szavai, gyógyítja mások bajait
Mert beleadnak mindig anyait, meg apait
refrén:
Nem nézünk sohasem vissza, bármit is hallani
Aki mögöttünk maradt a múlté, a tempót nem tudta tartani
A kerék nem forog magától, neked kell hajtani
Hogy önmagad akadálya lettél, néha nehéz bevallani
Tibbah:
Csak azok nem értik, kik süketek és némák
Az életünkből ültek le a beatekre a témák
Minden ember lentről mássza meg a létrát, mi
Mindenkihez szólunk, nem követjük a sémát
Csak egy híd létezik, a zene visz át rajta, gyere
Fogd meg a kezem és átviszlek a partra, ti
Juttattatok ide minket, mi sem hagyunk bajba
A tiszta hangot kövesd, ne tévedj el a zajba
Az irigy nem érti, hogy lehet ily nagy az ív
A barbár testben, hogy dobog a sziklaszív
Ki régen nem köszönt, mostanában visszahív
A régi mondatokból párat gyorsan visszaszív
Sokan próbálták, de nincsen meg a múltjuk
Ahogy az atléták, ezt keményen kigyúrtuk
Sosem jött köszönet, ha a másét túrtuk, most
A saját reptéren a rakétánkat gyújtjuk
refrén:
Nem nézünk sohasem vissza, bármit is hallani
Aki mögöttünk maradt a múlté, a tempót nem tudta tartani
A kerék nem forog magától, neked kell hajtani
Hogy önmagad akadálya lettél, néha nehéz bevallani
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
