|
|
|
Összecsuklanék gyomrom görcsbe de mi a fasznak
Horhérok fejeznek, akasztanak
Talán sírok mert szörnyű, könnyű könnyek között
Lakattal zárt boros könyvek
Néz rám és lapozz belém, olvass majd tépj szét
Mutass nekem pédát fejemre gerendák hullanak a szürke oriás felhőkből
Csak a saját erőmből kell pozitívra faragnom a negatív vágyamat
Kisgyerekként ágyalatt rejtőztem hogyha féltem, vagy csak úgy poénból
Mert tettszett hogy nem értettem még dolgokat az életről
Talán mostse értem de négyen kisérnek
Ajándékomat meg kaptam megcsonkított szárnyal
Egyre hevesebben élek
Félek a magánytól, félek a haláltól
Hisz olytávol de mégis közel egyre csak ver a szívem
Tollam folyik, üzenek
Mert minden kincsem ez ahogy másnak a kerékpár,
Mondom elégmár elég a sok szarból
Karóba húzott fonalak, oldalak egy könyvben
Csúsztatott szikék, pengék
Vág fel az eremet nemmég!
Nem szeretném mégsem
Hisz nemvagyok szép nemvagyok erős vagy bajnok
De tisztelettel vallok mellém áltál feléd hajlok
Hajlítom a gonosz rosszat mien meglepetést hozhat
Mit mutatnak mások én nem látok a jövőbe a műfajhoz kötődve
Próbálok cselekedni (próbálok cselekedni)
Az ördögöm a sátán saját magamat látván
Szánalomra méltó futok hiába az miértjó
Bele fulladok hibámba
Magadnak csináld a trét
Sajnálom én megbántam hogyha összetörve áltam
Miértnem fényképeztél le csokoládét majszolva
Hajszolva az örömöt torkomon akadt falatokkal
Sötétben fura alakokkal
Bár összevertek volna arrol szolna most minden
Akkor biztos hogy sirnál de hidd el hogy könnyen tovább bírnál lépni
Aki érti az tudja könnyem egyenlő a nulla
Nincs miért hullajtni mulatnom kéne mással
A vallomásokkal örökre felhagyni a faszba
Szavamat csak az gátolja hogy egyszerű és átlagos
Csupán áltatos busszúvágy ingere hajt bele a gyászba
Égő cigivel a számban több ezer ember fohásza
Egészen idáig nyúlik a hang dallama a fülembe mondja
Fuj mien ronda ocsmány figura az árbóc
Evezzetek rabszolgák hiszen ez a ti sorsotok
Én nem várom a kolompot, a csengőt hogy meg szólaljon
Itt hagyom hisz ugy akarom ahogyan lesz
Valahol ezt hallotam
Mikor markoltam a keveset akkor is elesett tőlem
A szerencse meg a vidámság az királyság volt nem?
Túl messze van még nem látom a családomat megbántom
Flegmán válaszolok nekik akik merik megteszik
De ez annyira kielégit hogy elsem mondom megnyugtat
Világos lett minden igen most is fáj de nem érdekel már hogy tilos
Hiszen a véremsem piros hanem fekete és sűrű
Egy aprócska gyűrű egy aprócska ujjra húzva
Tudom hogy rég volt de kattintanék a bagódra
Azonnal karommal jeleznéz hogy értse meg mndenki
Nem falazok nem leszek már olyan mint rég
Ostoba kis buta gyerek, mostmár merek küzdeni
Hogy vágyaim teljesüljenek mertem üzenni
Agyamben a fény szivem még sötét de be válallom
Lefekszek és az életemet ujra álmodom
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
