|
|
|
Refr.: Kreck
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
Verse 1.
Szószólók (Muki):
-Ez egy, Séta az égbolton-
Én nem a vért ontom ez egy séta az égbolton,
Égi járattal szemezve, talán megérted mért mondom;
„Ez szép”, olykor magával ragad amit látunk,
Bár utálom a sorsot, mégis kézen fogva járunk,
De az élet úgy adta, hogy sosem mondtam ki őszintén,
Hogy egyformák vagyunk, és nem lehet jobb ő, mint én,
Az volt az álmom, hogy legyen egy álmom,
És történjék bármi, de ezt valóra váltom,
Körbenézek, de szabad szemmel felfoghatatlan,
Lenne minden, ha zene nem szólna alattam,
Egy életet kaptam, így azt kívánom már,
Hogy fentről az angyalok vigyázzanak rád,
Hé – Nyisd ki a szemed, hogy te is azt lásd amit én,
Minden éjjel a felhőkön átszűrődik a fény,
Az ablakból láthatod, körbevesznek a csillagok,
Én itt vagyok és hallhatod, hogy magam után mit hagyok,
-Ja – Hogy magam után mit hagyok-
Verse 2.
Kreck:
A térről látszik, a világ másik oldala,
Nekem szólt a ma, hogy gondoljak a holnapra,
K- egy harcos, de nem K1-es,
Itt a bevétel csekély, nem százezres,
Te nem azt látod bennem, amit én az égboltban,
Éjszaka az utcán a szavaimat szétszórtan,
Nem darálom el, egy mondatban a lényeget,
És ezért érzem, hogy a hosszú séta életet
Ad egy pad, meg egy játszótér,
Gyerekként ott ugráltam, és a jó, hogy ezt látom még
Bicikliztünk a viharban
Úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan
Hol volt a törésvonal? Hisz ez nem lehetett folyamat
Hirtelen jött, mint mikor a hintában a fogamat
A szendvicsben hagytam
Tőlem soha ne várd el, hogy a valót azt tartsam magamban
Mert alkotnom kell,
A kamut észre se veszem, csak taposom el
Nem kapkodom, mert nyugtat ez a séta
De hogy mi lesz holnap, azt megálmodom még ma.
-Azt megálmodom még ma-
Verse 3.
Szószólók (ÁdE)
A szemüveg nem segít, ha pixeles a világkép,
Az égboltról nézed, ahogy az én helyembe hiány lép,
Mondd, te piálsz még? Meg gyűröd-e a gondokat?
Vagy kőként hajítod, amit a zápor ingyen osztogat?
A szerelmeket gyűlöletek keresztezik útjukon,
Hiába zárnád ki beszűrődik a kulcslyukon,
Még a felhő 0-24 cikázik a fej felett,
Minek ápolod, ha elmossa a kertedet,
Benne minden gondolattal,
De attól szép, hogy újra hajt,
Ismét az egyszerűség váltja fel a zűrzavart,
Én ezt szeretem, kap ő is úgy, ahogy érdemli,
A füledbe súghatom, hogy kurvajól nézel ki
De nem hallod, mert villámlik az égbolt
Tudom rég volt, tudom nincs már, de az enyém volt
Ha csak egy napra is, most felnőttesen szétválunk
De holnap ismét a felhők felett sétálunk
Refr.: Kreck
(4x)
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
