|
|
|
| Előadó: | Füstifecskék |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hauber Zsolt Orbán Tamás Erős Attila Bessenyei István Funnah Fanny |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látom, hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Letérdepeltem, mint jegen a ló
Most magával visz a mindenható
Látom, hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Egész a Holdig röpül a szó
A Tejúton át, hogy: "Halló, halló!"
Ha tekerem a bicajom megyek a sárba,
Mint zsiguli a kertbe úgy be vagyok állva,
Duplán látok, kanyarog az utca,
Leesett a nyereg és umcaca umca.
Szüreti bál vót, ittam pár bort,
Csillagos az égbolt, érzem a mámort,
Dzsavelok haza, fél 2
Remélem a rumnyim reggel nem kelt fő'.
A posta mellett van a telefonfülke,
Mikor odaértem kifaroltam megrémülve,
Álom ez vagy szörnyű való,
Hallózik egy E.T.-szerű marslakó.
Felém néz kurta keze is nyúlt már,
Az ujjai közt cigaretta parazsa vibrál,
A kendő alatt meglátom fenyegető képit,
Istenem ha túl élem most nem iszom egy hétig.
Látom hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Letérdepeltem, mint jegen a ló
Most magával visz a mindenható
Látom hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Egész a Holdig röpül a szó
A Tejúton át, hogy: "Halló, halló!"
Hát képzelheted, hogy be voltam állva,
Csak akkor vettem észre, mikor felült a vázra
Hogy az anyósom az aki hívta a nőmet,
Hogy: "Itt van az urad, Gizi haza viszem őtet".
Tekertem vadul, mert ugatott végig,
Úgy picsán rúgom, hogy fölszáll az égig,
De jött egy bucka és besült a kontra,
És az E.T.-szerű anyósommal repültünk a Holdra.
Látom, hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Letérdepeltem, mint jegen a ló
Most magával visz a mindenható
Látom, hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Egész a Holdig röpül a szó
A Tejúton át, hogy: "Halló, halló!"
Látom megint, hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Letérdepeltem, mint jegen a ló
Most magával visz a mindenható
Látom megint, hogy vakít a fény
Oszt' telefonál egy idegen lény
Egész a Holdig röpül a szó
A Tejúton át, hogy: "Halló, halló!"
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
