|
|
|
| Előadó: | Logaritmus69 |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tizennyolc volt, az érettségin túl
Az egyetem miatt kissé izgatott s feldúlt
Reménykedett abban, hogy nem lesz túl nehéz
És támogatásként sok ösztöndíj benéz
Eltelt egy félév és nem voltak jó jegyek
Több kurzuson is csak hullottak a fejek
Ő jó jegyeket akart, tanult, nem fért bele munka
De a pénztelenséget azt már nagyon unta
Kell a pénz a lakbérre, diákmunkát keresett
Lett pénz szórólapozásból, de pénzt az csak keveset
Kapott a kezébe, így több munkát is vállalt
Kocsmába volt kisegítő és telefonon szájalt
Ment az egyetem és mellette a meló
Volt neki pénze, de ZH-ból sok karó
Gondolkodott, mit kellene tenni
Hogy lehetne pénzesnek és kitűnőnek lenni
Durva élet, durva élet, durva élet, durva élet
Jött az albifizetés, a hónap végi fegyelem
Kért egy kis halasztást, de nem jött neki kegyelem
Szülőktől nem kérhet, máshonnan nem kaphat
Hogyan fog így élni, ha seholsem lakhat
A fürdőben levetett magáról minden ruhát
Fürdés közben kezdte méregetni magát
Azon dilemmázott, mennyire lehet vonzó
Könnyen le lehetne így rendezve a kontó
Elfogyott a pénz és nem számított sok jóra
Így rákényszerült a prostitúcióra
"Fiatal diáklány keresi a partnerét"
Kezdetű szöveggel felkerült a hirdetés
Másnap reggel a telefonja csörgött
A vonal túloldalán egy ötvenes pasi hörgött
Tetszett a férfinak, a lány most kezdte nemrég
Nagyon örült neki, ő lesz az első vendég
Durva élet, durva élet, durva élet, durva élet
Szólt a kaputelefon, a lány érezte, vége
A szendeségének, de lesz kényelme végre
Nyitotta az ajtót, félve, vajon ki az
Belépett rajta egy perverz arcú pasas
A lány szemében látszott az ismeretlen félelem
A férfi arcán pedig az felavató kényelem
Tusolás, csókok és hogy mi volt emellett
Azt te jól tudod, a férfinak mi kellett
Így telt el az első, és a többi utána
Önmagát a munkáért belül nagyon utálta
Viszont arra gondolt, ebből lesz a diploma
A későbbiekben pedig majd az otthona
Ez egy kemény kör, nehéz ebből kiszállni
De a könnyű jövedelemnek sikerült ellenállni
Az egyetemen végzett, dolgozik, már sajtós
Viszont ez a sztori nem egyedi sajnos
Durva élet...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
