|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Tábortűz mellett |
| Megjelenés: | 1990 |
| Hossz: | 5:42 |
| Szövegírók: |
Földes László (Hobo) Földes László |
|
Póka Egon Tátrai Tibor Tóth János Rudolf |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Blues-rock, zenés monológ |
| Címkék: | Keressük! |
Most, hogy végre újra együtt lehetünk és szemünk örömtől fényes,
megvallhatom nektek mélységes szeretetemet, eltékozolt életem ritka ajándékát.
Gyerekfejjel vak hitet akartak belém verni, ezért elszöktem és sokáig
csak az ösztönök iránytűjére bízhattam életem hajóját, melynek a tagadás volt a kormányosa.
Micsoda viharok és szélcsendek dobáltak és fojtogattak bennünket!
Vitorlánk jégtől virágzott, matrózaink egymásnak rontottak.
Befagyott kikötőkben züllöttünk és a tehetetlenség pestise tizedelte legénységünket.
Volt, hogy olajat öntöttek előttünk a vizre és meggyújtották, hogy ne futhassunk ki a nyilt tengerekre.
De Te mindig a kellő pillanatban jelentél meg közöttünk, hogy megvigasztalj.
Az árbóc körül bújócskázó gyermekek nevetése.
Egy gyönyörű alma, amit kabátujjunkkal fényesítettünk ki.
Szépséges éjszakák a fedélzeten, a csillagsátor alatt.
Ezüsthalak szárnyalása a habok felett.
Aranyló ital kristálypohárban, barátom kezében.
Megsárgult lapok metszetei egy kapcsos könyvben.
Öreg anyókák meleg könnyei és áldása konok fejünkön.
Végigjártuk a Bűn országait, vergődtünk a Hiábavalóság tengerén
és végül megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy megtisztuljunk.
Nagyapáink sírjai feldúlva, a herék eldobált sörösüvegei a templomkertben,
s az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos szólamai csak nehezen kopnak le a falakról.
A nincstelenek kezében könyv és gyertya, némán állnak az úton.
De gyógyitó eső mossa arcunkat, szellő simogatja az ekét húzó lovacska hátát,
a kutya vidáman hajszolja a varjakat és a fekete madarak ijedten kárognak a szokatlan zajban.
Az öregember megtörli homlokát, jót húz a flaskából és elveti magját Földanyácskánk méhében.
Minden kezdődik előlről.
Itt és így tért vissza hitünk és erőnk. Tudjuk, mindennek így kellett történnie. Hűségünk nem volt felesleges. Asszonyaink otthon melegen tartották a tűzhelyet, szívük féltéssel és gyengédséggel teli, így vártak ránk.
A Remények Hajója hazatért és nem fut ki többé soha.
Tépett vitorlám bevontam,
Ülünk a tűznél, az Idő mosolyog,
Töltök egy pohár bort mindenkinek.
Újjászülettünk,
boldog születésnapot!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
