|
|
|
| Előadó: | Emulzió |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hublik Tibor Veller Andrea |
|
Séra Zoltán Farkas Máté Rózsás Kristóf |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap-metal |
| Címkék: | nosztalgia, szerelmes [+] |
Tibi:
Nem tip top talpam alatt kikopott flaszter,
testvérek egészségére emelem a "glass"-t fel
emlékezz játszunk legyünk felhőtlenek, szabadok,
ahogy kölyökként nagy kanállal faltuk a kakaót
A szélmalmokat néztük szemünk velük forgott fent az égen,
most mindenki "forgotten" mi volt régen
a fantáziánkból várat emeltünk a játszótéren
nem értettem mit jelent, hogy gazdálkodj okosan
Az idő nem pergett, nem érdekelt ha koszosan
csak, hogy holnap is legyen haza értem pontosan
a gondolatnak súlya a léleknek meg súlytalansága
a gondoknak külön fakkja minden butaságra...
tudtuk létezik a gyógymód semmi szükség
nem volt hogy magadat blokkold sok szeméttel offold
magadban srófolod nekem most sztornóznom kell
hiszen az érzelem mellettem ne hagyd, hogy kivesszen az értelem
kell ahogy a levegő a zene szükség lételem
menedék nem hagyja hogy a sok rossz felőröljön
kirobban a lélek hiszen ez belülről jön
minden szóból varázslat hagyom, hogy elbűvöljön
Andi:
Elmondom mi az, ami jó volt,
Elmondom mi az, ami fáj.
Visszaemlékezni a múltra,
Te is tudod, hogy sose kár.
Pár kósza szál összeköt minket már.
Legyél az, aki elkísér majd egész úton át.
Tibi:
Sok dolog meg változott azóta
nem lettem asztronauta, hogy fentről kémleljem a földet,
de megtaláltam szívem csücskét és szeretem
a zenével eltengetem egy mozdulattal lefedem
Minden cukor sőt minden málna
nekem egy panel adja az árnyékot nem pedig egy pálma
DE... így is jó, avagy igazán édes
a válasz nem éppen melletted lépd át ami kétes
A nosztalgia új erőt ad lehet ezer éves
hogyha feltámaszt ez támogat bármire lesz képes
ugyanúgy ahogy te vagy én a fejedben egy lexikon így előtted a fény
kövesd amit tisztán, tedd amitől jobb neked amit a józan ész diktál
a szív katapultál mikor az élet maxra pumpál
A ember néha úgy jár a valóságtól távol
ahogy kölyökként a fal előtt a többieknek számol
Andi:
Elmondom mi az, ami jó volt,
Elmondom mi az, ami fáj.
Visszaemlékezni a múltra,
Te is tudod, hogy sose kár.
Pár kósza szál összeköt minket már.
Legyél az, aki elkísér majd egész úton át.
Elmondom mi az, ami jó volt,
Elmondom mi az, ami fáj.
Visszaemlékezni a múltra,
Te is tudod, hogy sose kár.
Pár kósza szál összeköt minket már.
Legyél az, aki elkísér majd egész úton át.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
