Előadó: | Konkrétum |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Destiny
Van hogy elhagyom a testem és az álmaimban élek,
Mert a valóság egy börtön, miben meghal minden lélek.
Eltemetett álmok sorakoznak szívünk mélyén,
Elfolytjuk a vágyainkat a szakadék szélén.
Szeretnék szárnyalni, a tetteimmel jelzem,
Minden nap megküzdök azért hogy a perc hasznosan teljen.
A világ sokszor ellenem, és lezár egy-két utat,
Sokszor érzem azt, hogy előttem van, amit még más kutat.
Kezdem érteni a létem, ahogy az utam járom,
A Sors vesszei tartják azt az életet mi átfon.
Hálás vagyok mindenért, az esélyért, hogy élhetek,
A boldogságot én teremtem, többet nem is kérhetek.
A szívem bezáratlan, két kezem egy ölelés,
Nem zárkózom el, minden nap egy újjá születés.
A sötét mélye szólít, mikor feltörnek a kételyek,
Ha lehúz, majd a fény bocsát egy lélekmentő éneket.
Refrén
Porszem vagyok, egy homokszem a szélben
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren
Porszem vagyok csak egy hang a zajban
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban
MagIC
Porszem vagyok, az élet tengerében,
Csak egy ütött-kopott játékszer a sorsnak két kezében.
Sokszor ellenem a világ, sokszor fájnak lopott percei,
A kezeim közt folynak szét az idő homokszemei
Kölyök voltam, álmaimban éltem,
A gondok elől szöktem el, mer' a valóságtól féltem,
Istenem most nézz rám, miért éget meg oly sok emlék,
Hogyha fájni kell a múltnak, inkább mindent elfelednék.
Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad,
A testem egyszer elhagy, de lelkem velem marad.
Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad
A testem egyszer elhagy de lelkem velem marad
Refrén
Porszem vagyok, egy homokszem a szélben,
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren.
Porszem vagyok, csak egy hang a zajban,
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah