|
|
|
| Előadó: | Konkrétum |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Destiny
Van hogy elhagyom a testem és az álmaimban élek,
Mert a valóság egy börtön, miben meghal minden lélek.
Eltemetett álmok sorakoznak szívünk mélyén,
Elfolytjuk a vágyainkat a szakadék szélén.
Szeretnék szárnyalni, a tetteimmel jelzem,
Minden nap megküzdök azért hogy a perc hasznosan teljen.
A világ sokszor ellenem, és lezár egy-két utat,
Sokszor érzem azt, hogy előttem van, amit még más kutat.
Kezdem érteni a létem, ahogy az utam járom,
A Sors vesszei tartják azt az életet mi átfon.
Hálás vagyok mindenért, az esélyért, hogy élhetek,
A boldogságot én teremtem, többet nem is kérhetek.
A szívem bezáratlan, két kezem egy ölelés,
Nem zárkózom el, minden nap egy újjá születés.
A sötét mélye szólít, mikor feltörnek a kételyek,
Ha lehúz, majd a fény bocsát egy lélekmentő éneket.
Refrén
Porszem vagyok, egy homokszem a szélben
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren
Porszem vagyok csak egy hang a zajban
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban
MagIC
Porszem vagyok, az élet tengerében,
Csak egy ütött-kopott játékszer a sorsnak két kezében.
Sokszor ellenem a világ, sokszor fájnak lopott percei,
A kezeim közt folynak szét az idő homokszemei
Kölyök voltam, álmaimban éltem,
A gondok elől szöktem el, mer' a valóságtól féltem,
Istenem most nézz rám, miért éget meg oly sok emlék,
Hogyha fájni kell a múltnak, inkább mindent elfelednék.
Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad,
A testem egyszer elhagy, de lelkem velem marad.
Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad
A testem egyszer elhagy de lelkem velem marad
Refrén
Porszem vagyok, egy homokszem a szélben,
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren.
Porszem vagyok, csak egy hang a zajban,
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
