|
|
|
| Előadó: | Konkrétum |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Destiny
Van hogy elhagyom a testem és az álmaimban élek,
Mert a valóság egy börtön, miben meghal minden lélek.
Eltemetett álmok sorakoznak szívünk mélyén,
Elfolytjuk a vágyainkat a szakadék szélén.
Szeretnék szárnyalni, a tetteimmel jelzem,
Minden nap megküzdök azért hogy a perc hasznosan teljen.
A világ sokszor ellenem, és lezár egy-két utat,
Sokszor érzem azt, hogy előttem van, amit még más kutat.
Kezdem érteni a létem, ahogy az utam járom,
A Sors vesszei tartják azt az életet mi átfon.
Hálás vagyok mindenért, az esélyért, hogy élhetek,
A boldogságot én teremtem, többet nem is kérhetek.
A szívem bezáratlan, két kezem egy ölelés,
Nem zárkózom el, minden nap egy újjá születés.
A sötét mélye szólít, mikor feltörnek a kételyek,
Ha lehúz, majd a fény bocsát egy lélekmentő éneket.
Refrén
Porszem vagyok, egy homokszem a szélben
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren
Porszem vagyok csak egy hang a zajban
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban
MagIC
Porszem vagyok, az élet tengerében,
Csak egy ütött-kopott játékszer a sorsnak két kezében.
Sokszor ellenem a világ, sokszor fájnak lopott percei,
A kezeim közt folynak szét az idő homokszemei
Kölyök voltam, álmaimban éltem,
A gondok elől szöktem el, mer' a valóságtól féltem,
Istenem most nézz rám, miért éget meg oly sok emlék,
Hogyha fájni kell a múltnak, inkább mindent elfelednék.
Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad,
A testem egyszer elhagy, de lelkem velem marad.
Esik az eső, fáj még szívem,
Egy dallamot hallok, mi lüktet itt benn.
Lüktet még itt benn, álmaimban vagyok szabad
A testem egyszer elhagy de lelkem velem marad
Refrén
Porszem vagyok, egy homokszem a szélben,
Az álmaimért élek tesó, ez tart engem ébren.
Porszem vagyok, csak egy hang a zajban,
Egy aprókő a tengerben, de szikla minden dalban.
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
