|
|
|
Elsa:
A hótenger ma a hegyeken áll,
Ugye vakít ez a fény?
A szíved is jégbe zárva
Itt a világ peremén.
Tudom, hogy elrontottam,
Rémes tettem fáj.
Vajon hogy is volt?
Lehet mindegy már.
A lelkem rég csak ettől félt,
Nagyon nehéz, hogy ma ez megtörtént.
Hát jöjjön szél és tél és hó!
Tán így is jó!
Legyen hó!
Legyen hó!
Még sose volt hasonló.
Legyen hó!
Legyen hó!
Olyan lelket mozdító!
Bár tudnám azt, hogy mi lesz itt még
Jöjjön száz orkán
És közben a szívemen ül a jég.
Ma fura erők jönnek a messzi távolból
Ez az el nem múló érzés a szenvedélyről szól
Ez itt és most sorsfordító
Legyen hát minden jég és hó!
Varázsos hangon szól a szív,
Úgy hív!
Ugye jó?
Ugye jó,
Hogy a gondom a széllel száll!
Ugye jó?
Ugye jó?
Nem sírok többé már!
Nagy lépés, itt otthon vár!
Ami volt nem fáj.
A szívem hózáporként fúj majd mindent át.
A lelkem hadd vágtasson,
Hadd tomboljon, szóljon hát!
S ha végül minden percet jégkristállyá vált
A holnap rám talál
S a múlt lehull majd rám!
Ugye jó?
Ugye jó,
Ahogy elvisz a fénylő hó?
Ugye jó?
Ugye jó?
Az erő bennem jár.
Nézz most rám!
Minden más volt rég,
De ma új nap vár!
És közben a szívemen ül a jég.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
