|
|
|
Én édes szívem szép szemű
és szép szavú, - ó tudtam én,
hogy nem sokáig vagy te hű,
de mégis fáj, hogy nincs remény
Ref.:
Búcsúzz el messze mész,
búcsúzz el útra kélsz!
Hozzám vissza úgyse térsz,
hát hogy volna szép a búcsú
Az első órák íze még
a parti fákon ott lebeg,
s mely ránk feszült a téli ég
s a hótól súlyos fellegek.
ref.
A meg nem áldott éjszakánk,
s egy fényben ázó délelőtt
az édes tél, s a lomha nyár
a búcsú mélyén itt időz.
ref.
Egy képíró egy képet írt
és téged nézlek rajta én.
Egy boldog órán néztem így,
hát őrizd jól, mert nincs remény.
ref.
Majd vízre szállsz egy nagy hajón,
majd köztünk zúg az óceán,
s majd szép mesévé válsz, akár
egy rézbőrű vagy indián.
ref.
Teljes létszámban a Budapest Parkban
