


| Előadó: | Galóc együttes |
|---|---|
| Album: | Kalóz lemez |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Rákóczi Antal Toldi Péter György |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Szerői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Oly sokat szeretnék tudni, amennyit csak lehet
Így hát nem a tv-t nézem, bújom a könyveket
Sok-sok felnőtt, ha engem kérdez, a választ tudni fogom
Mert a tudásom majd annyit ér, mint egy kisebb vagyon
Az a rossz, hogy kicsi vagyok, a tudás meg nagyon nagy
A könyvekből hegyeket raknak, mert túl sok az adat
Sok a kérdés, nehéz a válasz, az okosság mégsem piszok
Mikor rád ragad, lemoshatatlan, hiába szappanozod
Ha majd furcsán néznek az óvodában, és az iskolában is
Azok a srácok kiknek kobakjában még tökfőzelék sincs
Megmutatom mind, amit tanultam, a fejembe bújt az egész
A tudás fáján, ha friss az alma, azon sosem fog a penész
Kik úgy gondolják sütnivalót, mily könnyű szerezni
Mert olyan, mint a tízórai, elég a szájunkba tömni
A betűt, a számot, ha jól megrágják, attól nem lesz tele a has
Az lesz nyerő, aki ügyesen számol, és sok könyvet olvas
Ha kérdezek, te kiabáld a választ hirtelen
A válasz legyen egyszerű: igaz, vagy nem?
Tudod, vagy sem? Most játssz velem!
Ülünk egy varázsszőnyegen…Repülj!
Ájájájájé – a hóember hóból van…
Ájájájájé – a hó nyáron is itt marad?
Igaz? Nem!
Ajájájájé – a hold kering a Föld körül…
Ájájájájé – a Nap meg a földön ül?
Igaz? Nem!
Ájájájájé – mindenki volt gyerek…
Ájájájájé - vagy csak a felnőttek?
Mi van?
Ájájájájé – a hal az a vízben él…
Ájájájájé – és ha lába nő táncra kél?
Igaz? Nem!
Ájájájájé – a csiga az lassan jár…
Ájájájájé – megeszi az oroszlán?
Talán!
Ájájájájé – az énekes az kornyikál
Ájájájájé – de ha nem kap tapsot odébb áll
Igaz? Ja.
Ájájájájé – minden dalnak vége van
Ájájájájé – fejezzük be most gyorsan
Punk-tum



INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos