|
|
|
| Előadó: | Borsy Máté |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Borsy Máté Ökrös Károly |
|
Borsy Máté |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.
Escobar:
Vagyok, aki vagyok, engem így szeretnek,
És, ha meghalok, hát így temetnek
A föld alá el, de nem félek,
Azért, mert elfogadtam már azt, amit rám mérnek.
Voltam jó, tudod, és voltam rossz.
Nekem megvolt a fény, és megvolt a kosz.
Nem zavar engem, mert ez kellett bele,
Hogy hitelesen szóljon mindig a zene.
Ahogy éltem, az kemény volt.
Sokszor láttam én is fehér port,
Mégis láttam bukni a tervemet,
Ahogy az éjszaka mindent eltemet.
De engem még nem tört meg semmi,
Mindig ugyanaz maradtam. Ennyi!
De nekem akkor is hallgatják a zenémet,
Amikor eltűnök, mikor már nem élek.
Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.
Escobar:
Hamis kutyák betámadtak volna,
Pénzt szimatolt mindegyiknek az orra,
De nem hagytam magamat én ezeknek,
Kaptak egy csontot, aztán mehettek.
Emberek jöttek és emberek mentek,
De igaz barátok kevesen lettek.
Értük bármikor, ha kell, én meghalok,
Véremmé váltatok, ha baj van, ott vagyok.
Nekem az életem írja a sorokat.
Nem a hülyeséget hallod, csak az igazat.
Ilyen a vérem, ha mást vártál, benézted.
Amíg hallgatod, addig zenélek.
Remélem, hogy tudok neked adni
Olyan valamit, amit nem tudsz elrakni
A zsebedbe, csak érzed, hogy van,
Mikor lepereg a dal, és vége van!
Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.
Escobar:
Öreg vagyok már bohócnak.
A madarak nekem gondot nem okoznak.
Vágom, csak épp nem érdekel.
Én már régen nem harcolok senkivel.
Egyre kevesebbszer húzok kesztyűt fel,
Ha odacsapok, egy egész sorfal dől fel.
Mert az Esco, az sose blöfföl,
Nem állok fejre se, tudod egy fröccstől.
Ne reménykedj, nem megyek én sehova!
Maradok a helyemen, nem vagyok ostoba.
Bennem van a halálod, ezt kapod.
Érzem, mint a keselyű a dögszagot.
Senki nem állít meg ezen a földön.
Hiábavaló az életemre törnöd,
Mert lehet, nem én vagyok a legnagyobb,
Hanem az a pár sor, amit itt hagyok.
Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
