|
|
|
| Előadó: | Sub Bass Monster |
|---|---|
| Album: | Félre az útból |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | 3:53 |
| Szövegírók: |
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) Deseő Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Félre az útból, klikk-klikk beng,
Félre az útból, klikk-klikk beng,
Félre az útból, klikk-klikk beng,
Mert itt jön Sub Bass Monster és a Gang...
Félre az útból, klikk-klikk beng
Félre az útból, klikk-klikk beng
Félre az útból, klikk-klikk beng
Mert itt jön Sub Bass Monster és a Gang...
"Félre az útból!" Hangzik a kiáltás.
Pihenjetek picit megjött a váltás,
Aki nem fiatal és még nem is elég vén,
Halljátok ki most a tejszín a kávén.
Sub "Ah!" Bass "Uuu!", egy a sokból,
Hallgasd a zeném érezd ahogy sokkol.
Eljött az idő és nálam az adu,
He-he "Dúvadívadididomdidi..."
A Fila Rap Jam óta, itt vagyok a Placcon,
Nagyobb leszek akár Michael Jackson,
Rendületlenül török a csúcs felé,
Csak egy dolog a szent, s ez a hip-hop: "Hurray!"
Figyeld a zeném, és figyeld mit mondok,
Vedd meg a lemezem és nem lesznek gondok.
Mondd meg Ice Cube-nak és Snoop Doggy Dogg-nak,
Sub Bass eljött, úgyhogy pakolhatnak!
Refrén(2x)
Baljós hangok? Ó megremeg a flaszter.
Én állok előtted Sub Bass Monster.
A kibaszott szörny, aki elnyeli a szavakat,
Eltöröl határt, s ledönti a falakat.
Mit érdekel téged, hogy East vagy West,
Ez az Amerika szarság csak megtéveszt.
Élvezd, ahogy én, és szarj az egészre,
Ez nem a U.S.A., tesó vedd már észre.
Az életem a Hip-Hop, hát ne szarja le senki.
Nem hagyok magamnak keresztbe tenni.
És ha megállít valaki, nem mondom el újból:
"Klikk-klikk beng, félre az útból!"
Nem kell a mosoly nem kell a sikoly,
Nem kell nekem, hogy bőszen tapsikolj.
Elég, ha érzed, hogy mi az amit érzek,
Túl sok a faszfej és ezért vérzek.
Őrjítő basszus és vad dögös duma,
Ez kell nektek "He-he Vappabaduba!"
Piros fröccs, barátság meg sok-sok pénz,
Na és a Rapprédikátor, a szörny Sub Bass.
Bomba jó bigék, és vadító kéj,
Na meg a leges legjobb duma, hogy a mának élj.
Lehet rossz ez az út, de cseppet se félek,
Mert ti vagytok a Rap s én a Rapnek élek.
Refrén(2x)
Csillogás, fények, előtted a színpad,
Körülötted tömeg, mindenki izzad.
Mindenki őrjöng mindenki boldog,
Én lököm a szöveget, hát hallgasd amit mondok!
Nem érdekel testvér mit gondolsz rólam,
Tudom, hogy a zenémben nincs hatvan szólam.
A szöveg sem egy himnusz, és nem egy hősköltemény,
Imitt-amott gyengéd, de egy-két helyen kemény.
Ilyen vagyok tesó, nem teszem az agyam,
Egy szaros kritikáért nem játszom meg magam.
Hadarom a szöveget, a nyelvem csak pereg.
Hol érdekel engem, hogy ki a fasza gyerek?
Mindenki leszól mindenkit, de miért?
Ne osszon az nekem, ki a Rap-hez nem ért!
Nem itt van a helye annak, aki gúnyol,
Klikk-Klikk Beng! Félre az útból!
Refrén (4x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
