|
|
|
| Előadó: | Gombocz Bence |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Gombocz Bence |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
„Ilyen lett a lét, pont ilyen, s a fájdalom az emberek lényévé vált
Az Istenek menekültek az anyagból a végtelenbe át
Hát akkor felállok! -- Súrolnak a bolygók, egy meteor a szívedbe vág
Hát akkor felállok! -- Tarts velem, bízz bennem
Az erdő érted sír, mert rólad mesélnek a fák
Egy hang most téged hív, a tiéd volt, csak egy völgynek adtad át
A mindenségnek hiányzol, a nehézség itt nem a halál
Kedvesem változol, a szíved hazatalált
És ezzel jár az, hogy...
Hordoznod kell a tüzet babám, főként ha fázik egy egész ország
A védelem a szívedben van, legyen hát az határtalan
Így bomlik meg a karma-világ, hisz a szenvedés vége a nyitottság
Semmit nem tartasz meg belülről, így száll el a bánat a szívedből.
S lehull a mennyből minden virág, őket magukra öltik a fák,
Mi egymással takarózunk, s kézen fogva a földbe olvadunk
Most még villámon utazol velem, de árad az erőtől a két kezem
Nem fogok átzuhanni az életen, inkább falevélként csendesen
És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk,
Úgy súgja felénk(feléd) a karma-világ, hogy engedj mindent magadon át
Ahogy nem akar más lény valaki lenni, így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki
És lélegzünk a szívünkkel,
S így élhetünk békével,
És azért nincs vége már,
Mert valaki szíve még fáj...
Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs, ezért nem lehet vége már
Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs, ezért nem lehet vége már
Hisz a szenvedés lényege, hogy azt mi hozzuk létre,
És ha a másikra fogod ezt majd, holnapra öröklöd a tűzvihart,
Ami lerombol téged és másokat, és mégis úgy érzed, hogy te vagy az áldozat,
Akkor miért csodálkozol? Hiszen most is fájdalomért imádkozol!
És így már szép, és így már más, hiszen mi vagyunk a megoldás:
Létrehozzuk ezt a világot, és elveszhetünk benne, ahogy látod.
Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs, ezért nem lehet vége már
Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs, ezért nem lehet vége
S hordoznod kell a tüzet babám, főként ha fázik egy egész ország
A védelem a szívedben van, legyen hát az határtalan.
Így bomlik meg a karma-világ, hisz a szenvedés vége a nyitottság
Semmit nem tartasz meg belülről, így száll el a bánat a szívedből
Amit gondolsz, amit érzel, amiben hiszel,
Azt hozod létre, abból értesz félre, abban élsz, abban félsz.
Ne válassz gondolatot, ne válassz érzelmet,
Csak hagyd elmenni és múlandónak éljed meg.
Engedd el a világodat, a teljességben otthont kaphat,
Hagyd el a véleményed, s lehull így az összes terhed!
Ne válassz gondolatot, ne válassz érzelmet,
Csak hagyd elmenni és múlandónak éljed meg.
Engedd el a világodat, a teljességben otthont kaphat,
Hagyd el a véleményed, s lehull így az összes terhed!
S lehull a mennyből minden virág, ami ott teher, az itt oldottság
Mi egymással takarózunk, s kézen fogva a földbe olvadunk
Most még villámon utazol velem, de árad az erőtől a két kezem
Nem fogok átzuhanni az életen, inkább falevélként csendesen
És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk,
Úgy súgja felénk(feléd) a karma-világ, hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni, így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki
És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk,
Úgy súgja felénk(feléd) ez a karma-világ, hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni, így szólunk:
Így lehetsz te is mindenség, nem csak valaki
És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk,
Úgy súgja felénk(feléd) ez a karma-világ, hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni, így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki
És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk,
Úgy súgja felénk(feléd) ez a karma-világ, hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni, így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki”
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
