|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Csintalan lányok, rossz fiúk |
| Megjelenés: | 1994 |
| Hossz: | 4:30 |
| Szövegírók: |
Deák Bill Gyula Földes László (Hobo) Földes László |
|
Deák Bill Gyula Tátrai Tibor Tóth János Rudolf |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Blues-rock |
| Címkék: | Keressük! |
Apád fekete spanyol nemes.
Talán valóban báró.
Anyád magyar primadonna,
Szürke és lovagra váró.
A színhely Buenos aires,
A reptéri váró.
Aztán holdfény, gitár, kasztanyetta,
romantikus madárzaj,
Szerenádos nászéjszaka,
"Pedro, ugye nincs semmi baj ?"
a primadonna piheg az ágyon.
Nincs rajta más, csak árvalányhaj.
RÓZSASZÍN ÁLOM, LÁBAM HIMBÁLOM.
DRÁGA LILI ÚGY VÁROM,
HOGY TE LÉGY A PÁROM !
Húsz év múlva térnél haza.
Névházasság, Budai Vár,
Friss útlevéllel vártalak.
Te hûvösen béztél rám,
Mintha külsõleg nem lennék neked
elég mediterrán.
Drága Lili, is bárónõ,
Ne írj többet, nem megyek !
Hiába vár Rio de Janeiro.
Én ott nem élhetek veled.
maradok az Angyalok Földjén.
Bye, bye, Rio ! Lili, Isten veled
RÓZSASZÍN ÁLOM, LÁBAM HIMBÁLOM.
DRÁGA LILI, NEM BÁNOM,
HOGY NEM LETTéL A PÁROM.
BEVALLOM NEKED EGY TITKOM:
HOGY KALANDVÁGYBÓL MARADTAM ITTHON.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
