|
|
|
Soha nem jártam Pesten
azelőtt az ősz előtt,
soha nem ittam vodkát,
amíg akkor be nem jött.
Most egyedül vagyok, mégis jobban,
a szívem már csak magába' dobban,
egy cipősdobozba zárva élek,
nincs már más -
hát magamtól félek.
Eltűnök a balfenéken,
egy életet már végigéltem,
de ennyi volt, itt a vége,
fuss el, fuss el végre!
Jégmadár - fenn az égen,
ha nyújtózom, talán még utolérem.
Jégmadár - messze már,
talán többé vissza se száll.
Most egyedül járom Pestet
az utolsó busz után,
most egyedül iszom a vodkát,
és csak nézem bután
a Dunát, meg a hidat,
meg az összes holmidat,
ami nálam itt maradt,
és itt is marad.
Mert te eltűntél a balfenéken,
egy életet veled leéltem,
de ennyi volt, itt a vége,
fuss el, fuss el végre!
Jégmadár - fenn az égen,
ha nyújtózom, talán még utolérem.
Jégmadár - messze már,
talán többé vissza se száll.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
