|
|
|
Most ez az út iránya, beomlott felüljáró,
alatta sok piranha ott a tóban, itt a káró
dáma ó add rám a pusztító hüllő szerepét -
legyen hát a dráma, hogy szedem a világot szerteszét!
A kozmosz kéke várja, küldjünk fel üzenetet
alul a víznek árja, lássuk ki kit szeretett!
A szőke hős szerelmes a szőke kiskirálylányt,
az urak úrnőiket, szolgasorban egymást.
Most ez az út iránya, dohos sötét sikátor,
mindenkit vár a bánya, nehezen megy magától
a lábam, vízhatlan kabátom kissé kopott
akikben bízhattam, lassan mind elhagyott...
Most ez az út iránya, parlagon gyalogtúra,
bal felől autópálya, így pereg le minden óra
jobb felől búsan néz az ég felé a magyar puszta:
csöndben töri a fejét, ki volt az aki így el…
Megfordulok és kitartom a kezem,
és a hüvelykujjammal jelzem
nem azt, hogy az autód kedvelem,
vagy hogy ezt a dalt énekeld velem.
Vegyél fel azt vigyél valamerre,
ezt a sok szemetet más szívja mellre,
Mozdulatlanul surran el a puszta,
az atlaszt valaki végre ellapozta.
Hol itt az út iránya?
Mért minden ily parányi?
Pólóm a moly kirágta -
jöhetne most már bármi, meguntam folyton várni.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
