|
|
|
Nem tudom szeretsz-e még.
Olykor túl kevés ha sírok, máskor mindent megpróbálsz.
Ha néha szívem meghátrál,
Egy furcsa belső hang szól rám, hogy kérdezzem.
Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő, odaadás...
vár-e ránk.
Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.
Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?
Mennyit adsz a lelkemért,
Néha napján harcban állunk, érdekel mit áldoznál
Harcolunk a percekért,
Minden van ha a szerelem él,
De elvesztünk, ha roszul lépsz.
Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő odaadás...
Vár-e ránk.
Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.
Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?
Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép. (2x)
Hát add magad, ne félj!
A legnagyobb múltú hazai fesztivál, az idén 50 éves Szegedi Ifjúsági Napok legemlékezetesebb pillanatai köszönnek vissza azon a 300 méter hosszú kiállításon, melyet Szegeden, a felújított Stefánia sétányon adtak át a közönségnek. Az interaktív fesztiváltörténelem érdekessége, hogy az 50 évet bemutató 12 “stáción” egy-egy QR kód segítségével az adott korszak legjellemzőbb zenéi is felcsendülnek.
A Szegedi Ifjúsági Napok története három korszakra osztható. Az első a Kommunista Ifjúsági Szövetség – a fiatalabbak kedvéért az akkori egypártrendszer “uralkodó” pártjának, az MSZMP-nek az ifjúsági szervezete - égisze alatt 1968-tól 1989-ig tartott, majd jött a Szurdi Zsolt-féle rock klubos időszak 2002-ig, amelyet a modern SZIN megjelenése követett. Ezt a három korszakot mutatja be a SZIN szabadtéri kiállítása a szegedi Stefánia sétányon.
A Szegedi Ifjúsági Napok, túl azon, hogy egy évvel megelőzte a világ legismertebb rockfesztiváljaként ismert Woodstock fesztivált, hatalmas lépés volt a hazai ifjúsági kultúra történetében. Az első olyan rendezvény volt, ahol egyszerre többtízezer fiatal gyűlhetett össze, és cenzúra nélkül léphettek fel nem csak a támogatott, de a tűrt, vagy akár tiltott zenekarok is. Ez a mai fiataloknak már ugyan nem sokat mond, de akkoriban sok zenekar nem tudott színpadra lépni a kor kulturális vezetőinek nemtetszése miatt.
„Az első ifjúsági napokat a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) támogatásával 1968-ban rendezték a városháza előtt. Akkoriban nyílt a Szeged Bár és Étterem. Egy fergeteges sikerű táncestet szerveztek. Ekkor engedtek ki ennyi fiatalt először egyszerre az utcára” – emlékezett vissza pár évvel ezelőtt a kezdetekre a tavaly elhunyt Szurdi Zsolt, a szegedi Rock Klub egykori vezetője. Az első évben még Karneválnak hívták, és a városháza előtt rendezték a koncerteket. „Kiderült, hogy egy helyszín és egy este nem elég. A KISZ-nek mint ifjúsági szervezetnek valamit villantania kellett a fiataloknak. 1968 után került a Tisza-partra a rendezvény. A rakparton 50-100 ezer ember várta a menetet” – tette hozzá Szurdi.
“Ezrek és ezrek érkeztek (…) Soprontól Szabolcsig, Budapesttől a békési falvakig, megmozdultak a fiúk és lányok, az ország ifjúkommunistái, hogy eljöjjenek erre a nagyszerű (…) randevúra. Megismerni Szeged városát, a hangulatos Tisza-part szépségeit (…). De nem csupán városnéző turizmusez az országos ifjúsági seregszemle, hanem politikai demonstráció és kulturális misszió is” – írta a helyi Délmagyarország a korai években 1974-ben.
Egy fesztiválozó pedig így emlékezett vissza erre az időkre: “A fesztiválra érkező fiatalok ezen a néhány napon elengedhették magukat, önfeledten szórakozhattak, mindenféle retorzió nélkül. Az akkori államhatalom nem véletlenül hagyta ezt, hiszen az év többi napján nem néztek jó szemmel azokra a fiatalokra, akik hosszú hajjal, trapéznadrágban jártak és nyugati zenéket hallgattak.”
„1990-től 2002-ig a Rock Klub szervezte a fesztivált. Akár támogatás nélkül, a Dugonics téren és különböző klubokban, a Vidámparkban és a Laposon is zajlott a SZIN. Utóbbit találtuk a legjobb helyszínnek. Egyszer megpróbáltuk lezárni, és belépőt szedni, de ez lehetetlennek bizonyult” – mesélte korábban Szurdi.
Ezután nagy fordulat következett a SZIN életében. A Szegedi Ifjúsági Ház szervezésében, és új helyszínre költözve, az akkor már javában éledező hazai fesztiválkultúrát követve elindult az „újkori SZIN”. Az évek során több külföldi fellépő érkezett Szegedre, a fesztivál a 2010-es években már komoly sajtónyilvánosságot kapott és a hazai fesztiválok között elsőként és azóta is egyetlenként, a környezettudatos tevékenysége okán - a Glastonbury fesztivállal egy évben – megkapta a nemzetközi Greener Festival Awardot.
Egy rövid váltás után néhány éve ismét a Szegedi Ifjúsági Ház kezébe került a SZIN szervezése, folytatva azt a koncepciót, amely 2010-re már a legjelentősebb hazai fesztiválok közé emelte a SZIN-t. Visszatértek a külföldi fellépők, sokszínűbb lett a fesztivál, de a legfontosabb, hogy olyan emberek szervezik, akik határozott koncepció mellett újra szívvel, szívesen csinálják a fesztivált.
A kiállítás megnyitóján a szervezők egy komoly nyereménnyel járó akciót is elindítottak: aki tavaly decembertől a fesztivál zárónapjáig jegyet vásárolt vagy vásárol a fesztiválra, akár napijegyet, akár bérletet, részt vehet egy sorsoláson. A Nissan Hovány felajánlásával a fesztivál zárónapján kisorsolnak – egy éves használatra - egy 0 km-es full extrás Nissan Micra gépkocsit, s a gépjármű mellett – egy éven keresztül - a fesztivál állja a kötelező szervíz költségeket, téli-nyárigumi cserét valamint a biztosítást.
