|
|
|
1
Vedd el az életem csak ezt kívánom,
a pokol tüzét, epedve kivárom.
Mert túl jó a világ és én vagyok a rossz,
de nem én vagyok ki mások lelkébe tapos.
Álmaimat, feladnám érted,
szeretlek de ezt csak te nem érted.
Szívedet kértem, mindig reméltem,
hogy én leszek az ki egy rózsát mellékel.
A búcsúlevél mellé mit neked írt.
összes sorom, a lapomon sírt.
Néma szavak hagyják el ajkaim,
félek tőled ezért nem tudom ki mondani.
Leírom úgy talán megérted,
hogy a rózsa és a szívem a melléklet.
Örökre fájó számomra emléked,
írjak neked valamit, tessék te kérted!
REFRÉN
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz!
Nem maradt más csak egy melléklet,
mi belevésődött az elmémbe!
Örökre már csak emlék lett,
nem kérlek arra hogy emlékezz..
2
Nem is gondoltad, hogy egyszer itt lesz kéznyomom,
vértől ázva, itt marad a papíron.
Szívemnek egy darabja hozzád érkezik,
nem hittem én se hogy mégis létezik.
Fájó az érzés, széttépném magam,
szeretni tudnád ne is tagadd!
Ne is tagadd, tudom mit érzel,
ő nem szeret téged, hiába kéred!
Istenem segíts! Sokszor kértem,
hogy hallasz engem néha kétlem!
Számba adod a szavakat hogy helyetted írjak,
ki nem látja mit, az tényleg színvak.
Színtelen foltok, elmém gödrében,
ott ülök a rímek sötét ölében.
Elringatnak hangok az éjben,
remélem lesz ki őrzi emlékem!
REFRÉN 1x
3
Eltávoznék a világból, itt hagynám a sok szrt,
meghalt minden mi itt marasztalt!
Mi életben tartott, mi szép és jó volt,
kialudt a remény mi szívemben tombolt.
Nem lesz ki gyászol, nem lesz ki sirat,
nem lesz életem fejezete vigasz.
Eltűnök majd ez így lesz helyes,
mindenki őszinte aki, eltemet!
Őrizd emlékem erre kérlek csak,
szívem tüzében, te voltál a jégcsap.
Mi nem olvadt el rendíthetetlenül,
mi sötét szilánkoktól megmenekült.
Te voltál a fény, lelkem sötétjében,
te voltál a szív agyam rejtekében.
Te voltál és még mindig te vagy,
aki tőlem egy utolsó levelet kap!
REFRÉN 1x
4
Kard a szívembe, nehéz az élet.
Ki tanított, szeret, elfogad, vezérel.
Búcsúlevél az asztalon hagyva,
véres a toll, de élek a dalban!
REFRÉN 1x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
