|
|
|
| Előadó: | Kontroll |
|---|---|
| Album: | Önmagazin |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Ketioz |
|
| Kiadó: | Inkubátor Stúdió |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Ketioz:
Egy nap, mikor felkelek,
valakivel rosszat teszek.
Lehet, hogy csak véletlenül,
de lehet, hogy direkt teszem!
Egy nap, mikor elindulok,
az emlékedtől távolodom.
Te fekszel a fűben némán, egyedül,
míg én egy dalt dúdolok.
Kontroll:
Úgy csapsz be másokat, mint magad mögött az ajtót,
hogy betapasszák a szádat, muszáj hozzá ragasztó!
A kamu totál pofán ver, szerencse, hogy épp nem fáj,
kibasztál velem, vagy csak ugratsz, mint egy mountain bike.
Rakjál nekem keresztbe, tudod mostantól úgyse megy!
Úgy szerzel majd új sebet, rajtam teszteled az új cseled!
Az időmet akár elrabolod, a legjobb napomat elnapolod,
tönkre teszed amit megalkotok, ne hallgassatok erre, bolond!
Tiszta nagy a gáz, épp akkor oldasz kereket,
minden disznóság ellen, nem csak a sárba hempereg.
Bennem is a düh, előjön, hogyha úgy vesszük,
megszületik magától, és nem kell, hogy újra élesszük.
Hello, kedvesem, tudod, lehoznám a csillagokat,
csak hát valami bűzlik itt, meg érzem az illatokat!
Nem javulunk már meg, én azért csak drukkolok,
Törd a fejed, hogyan árts, amíg én egy dalt dúdolok!
Refrén: x2
Mindennek ára van, semminek se értéke!
Ha viszed valamire, mindenki más féltékeny!
Aki másnak vermet ás, nehogy te is bele ess!
A két K nyughatatlanabb, mint a Johnny Cash!
Ketioz:
Az emberek gonoszak, az emberek kedvesek,
az emberek gazemberek, de egyesek rendesek.
Mindenki csinált má' jót is meg rosszat is,
hallottam má' tőled is meg innen is meg onnan is.
Fú, de nagyon szeretnek, fú, de nagyon utálnak,
szembe szevasz bátyja, mögötted meg kurva anyádat!
A családok fele, egyenesen röhejes,
anyád elhagyja apádat, mer' má' nem olyan helyes!
Lecsúsztunk a lejtőn, nincsen itt már tisztelet,
nyolcadikban a lány kurva már, nem kisgyerek!
Nem vagyok túl öreg, de megéltem már sokat,
van egy véleményem, de megértek másokat!
Csak magunkra figyelünk, lefelé meg taposunk,
nem ismerem, nem érdekel, ilyen a mi típusunk.
Az élet olyan sztori, aminek tudod a végét,
ne másokkal háborúzz, magaddal köss békét!
Refrén: x2
Mindennek ára van, semminek se értéke!
Ha viszed valamire, mindenki más féltékeny!
Aki másnak vermet ás, nehogy te is bele ess!
a két K nyughatatlanabb, mint a Johnny Cash!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
