|
|
|
| Előadó: | Retro School Band |
|---|---|
| Album: | Betelt a pohár |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ujvári Zoltán Szilveszter Ujvári Zoltán Szilveszter "Zola" Garamszegi Joey Mirity Andor Garamszegi József |
|
Ujvári Zoltán Szilveszter "Zola" |
|
| Kiadó: | Dalok.hu |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Nem ronthatsz a helyzeten és
Nem hat rám a szó,
Nem ronthatsz rám ajtóstul,
Hisz mától zárható
Téged már csak az érdek kíván,
Nem érdekel ha bárhol kínál, ennyi
Szólhat rám a főbérlő,
Hogy a lakbér elmaradt
Szólhat rám, de kit érdekel
Ez a ló már elszaladt
Az életem még sohasem,
Volt ennyire boldog a négyzeten,
Most úgy érzem, hogy valami jó,
Valami jó kell, hogy majd történjen velem.
Ma a kedvem senki se rontja el,
Még akkor sem ha az exem engem perel,
Ma a kedvem semmi se szúrja el,
Még akkor sem ha a telefon nem felel,
Az a szempár,
Azért nem kár,
Hisz a testem a fellegekben jár,
És a lelkem fekszik a jókedv oltárán.
Nem kiálthatsz rám békát,
Tudom az is rossz ami szép,
Nem dobhatsz rám több követ,
Hisz nem hat a szent beszéd
Az életem még sohasem,
Volt ennyire boldog a négyzeten,
Most úgy érzem, hogy valami jó,
Valami jó kell, hogy majd történjen velem.
Ma a kedvem senki se rontja el,
Még akkor sem ha az exem engem perel,
Ma a kedvem semmi se szúrja el,
Még akkor sem ha a telefon nem felel,
Az a szempár,
Azért nem kár,
Hisz a testem a fellegekben jár,
És a lelkem fekszik a jókedv oltárán.
Ma a kedvem senki se rontja el,
Még akkor sem ha az exem engem perel,
Ma a kedvem semmi se szúrja el,
Még akkor sem ha a telefon nem felel,
Az a szempár,
Azért nem kár,
Hisz a testem a fellegekben jár,
És a lelkem fekszik a jókedv oltárán.
Óóóó, Óóóó, Ó-ó-ó---óóó-óó
Óóóó, Óóóó, Ó-ó-ó---óóó-óó
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
