|
|
|
Álarc
Kettőnk közül te vagy aki álarcot visel,
hiába könyörögtem nem törődtél semmivel.
Vettem neked aranygyűrűt kaptál tőlem virágot
nem gondoltam volna,hogy még aznap kivágod.
Kimentél a szobából,és annyit mondtál ég veled
úgy becsaptad az ajtót,hogy még most is remeg.
Sms-ben üzentél,hogy találtál egy másikat,
válaszomban ennyit írtam,érezd jól magad.
De én leszek bátor,kezdem előről,
nem nézek hátra mert így lesz jó.
Hív az élet,hogy újra éljek,
és azt csináljam ami nekem jó.
Leszek bátor kezdem előröl,
nem nézek hátra mert így lesz jó.
Hív az élet,hogy végre éljek,
úgyfogom élni ahogy nekem jó.
Végre szabadon szállhat,minden gondolat,
szép lassan elfelejtem kétszínű arcodat.
Minden ami volt,minden rossz emlék,
egyszer eltűnik talán.
Nem gondoltam volna,hogy így ér egyszer véget,
de félresöpröm úgy mint a többi rossz emléket.
Kezdhetek egy új lappal,vár egy boldog élet,
érzem hogy szólít,hogy újra éljek.
Leszek bátor.....,kezdem előről....
nem nézek hátra mert így lesz jó....
refrén...
