|
|
|
Nem tudom, hogy eddig mennyit értettél a zenémből
Keserű volt a tiéd, ezért ettél az enyémből
De rákezdek, még egyszer hátha majd felfogod
Nyisd ki a szemed, csukd le a laptopot
Megint tele van, a telefonom jegyzetekkel
Gondolkozok, amíg te, testet edzel
Van ki vidáman, fürdik a kamuba
Azt hiszi jó nagy gólt lőtt, (jah) de ez kapufa
Én kiszálltam te elszálltál, nagyon nem mind egy
Amit leírtam, te fogtad azt elvitted
Ékeskedj a sajátoddal, én nem leszek maradi
De amit te nyomsz örökre a föld alatt fog maradni
(2x)
Nem vágom félbe az életem
Ha gyorsan menne, majd fékezem
Hiába nem érted, nem hagyom annyiban
Mert nem vesz rá senki, hogy magamat halkítsam
Az ám a nagy baj én rájöttem,
Hogy olyan hülye, vagy mint másik százötven
„Figyelj Kreck, én kurva különleges vagyok”
Ebből a kurva stimmel, de az agyad az halott
„Megtehetek bármit, bármikor, bármi lesz
Ki tudja? Lehet, majd meglátjuk” hány ilyet
Hallottam, tervek meg miegymás
A butaságtól sokszor, tényleg a hideg ráz
Építek, rombolok, aztán csodálkozok
Mer engem a mentőhöz, a kórház hozott
A világod annyit ér, mint egyetlen sorom
Azért, mert a véleményem nem mástól lopom
Tolvaj lelkek kuncsorognak
Szívek rabolják a kulcscsomókat
Nem kell a hazugság, csak nyíltan, mint a lábaid
Hisz én tudom a legjobban, hogy ócskák az álmaid
Kártyavár, amire építesz
Mint a Jehovák te is csak térítesz
De még oda se mersz menni a mély vízhez
A kamudon most már hiába szépítesz
(2x)
Nem vágom félbe az életem
Ha gyorsan menne, majd fékezem
Hiába nem érted, nem hagyom annyiban
Mert nem vesz rá senki, hogy magamat halkítsam
Ne hidd, hogy vicces, mert kurvára szomorú
A végére megérted, mért nincs a síron koszorú
Pénz beszél, te bólogatsz
Ez az igazság, az ördögnek szót fogadsz
Egy lépcsőfok nem elég, új lépcsőház kell
Ha fejjel mész a falnak, te akkor is mássz fel
Mert jobb a harc, mint ülni a sarokban
Ezért van nálam mindig valami talonban
Rossz rátok nézni, de nem fordul a fejem
A sok fal közül melyik mi életet terem
Lassan jár az óra, egy perc most ezer év
De az agyam, nulla-huszonnégyben zenegép
Csak várd ki a végét, meg emlékezz
De ha valamit nem értesz, engem ne kérdezz
Lassan jár az óra, egy perc most ezer év
De az agyam, nulla-huszonnégyben zenegép
(2x)
Nem vágom félbe az életem
Ha gyorsan menne, majd fékezem
Hiába nem érted, nem hagyom annyiban
Mert nem vesz rá senki, hogy magamat halkítsam
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
