|
|
|
Elment, ó, itt hagyott, nem küldött levelet,
virágot sem hagyott, sohasem szeretett,
határon, erdőn túl, nem tudom, merre jár,
nem is volt, nem is lesz ilyen szeretőm már
Keresve találod a legszebb virágot,
nem terem mindenütt, levágva nem látod,
szabadon szárnyaló madarak barátja,
ilyen volt életem egyetlen rózsája
Ilyen az egész világ, ilyen az egész élet,
ha ilyen minden ember, hiába keresgélek
Szabadon szállj a széllel…
Meséltél egyszer egy elveszett szigetről,
nem terem semmi sem, nincs semmi emberből,
utad, ha arra visz, hajód, ha arra jár,
tudd, hogy a szigeten én vagyok, ki rád vár.
Ó, ha én ott lennék, mennyit mesélhetnék,
egy napra csak veled, utolsó napra még,
egy napból faragnék utolsó holnapot,
s azzal díszíteném ezt a csúf világot.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
