|
|
|
Szólj, ha rám érsz még, szólj, ha rám mersz nézni,
kiben tudnék még egy kicsit bízni…
Van egy olyan mélyről jövő érzés bennem,
elfutok, hogy nem is kell majd űzni.
Szétterülve, úszva mindig, elmerülve énekekben,
fájdalomban, félelemben, az egész életemben
valami megvolt mindig, van, ami sosem lesz meg,
van, amit megkaphatnék, de valahogy mégsem kérek
Szabadulnék még, mindenem oly léha,
oda vágyom már, ahol minden szép, kellemetlen arcok,
érthetetlen vágyak, és az álmokból is nagyon elég.
Kincseskert az ágyad, Glóriával várnak, jó barátok körülvesznek,
felhő fölött sokszor angyalokat látnak,
de tévedés, hogy körülvesznek.
Nem, én mást akartam, ilyenről nem is tudtam,
vágyaimmal hadakoznak, és mindent elkoboznak,
nyomorult hamis szörnyek, mindenhol meggyötörnek,
beléd még nem hatoltak, bennem már feloldódtak rég..
Szólj ha rám érsz még, szólj ha rám mersz nézni,
van egy olyan mélyről jövő érzés bennem,
elfutok, hogy nem is kell majd űzni…
Nem, nem, nem akartam, ilyenről nem is tudtam,
vágyaimmal hadakoznak, és mindent elkoboznak,
nyomorult hamis szörnyek, mindenhol meggyötörtek,
beléd még nem hatoltak, bennem már feloldódtak rég…
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
