|
|
|
Add ide a rózsád, add nekem a fádat,
ha szomjas vagyok, vizet, add nekem a szádat,
adj nekem mindenedből, a meleg kenyeredből,
nem is kell más nekem már.
Kérek egy érzést, kérek egy csillagot,
tedd ide le elém!
Várok egy új életet, veled majd mindent lehet,
el sose felejtesz már.
Szerelmes évekből, az egész szégyenből,
az egyik este jön majd, a másik reggel ment el,
lehet hát, nem bánom, kapom, ha kívánom,
az egyik képregényhős, a másik olyan jól főz,
enyém volt, nem loptam, adtam, ha nem kaptam,
ezerszer elképzeltem, sokszor csak megálmodtam, lehet hát, nem
bánom, kapom, ha kívánom, egyszer a falak mögött,
egyszer a virágágyban…
Kialudt gyertyák, ezerféle árnyak,
síromba döntöttél, halálom vár,
elviszlek innen messze, hajolj a végtelenbe, dőlj ide mellém már!
Arany az élet, karomon élted, mindent megmutattál…
Rózsáim hervadoznak, madarak vándorolnak, léted múltamba zár.
Dőlj ide, feküdj mellém, hajolj a végtelenbe,
szaladjunk, meneküljünk, üljünk a szerelembe,
ez itt a tejút itt fenn, az ott a te utad volt,
mézes veled együtt, szeress minden nélkül… édes!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
