|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
1.
Ha tehetném a mosolyodat én hoznám,
de az eszem, ami erősebb így azt mondom ne érj hozzám,
nem haragszom rád, az érzésekből túl sok van,
én páratlannak tartalak, te inkább hittél másokban,
valójában ki vagyok csak neked kell érezned,
velem minden perced annyi volt, mint mással évezred,
az ébredés nincs messze, kinyitod a szemedet,
úgy teszel mindent rendbe, ahogy kiszórjuk a szemetet,
akkor értjük meg, mi értelme volt mindennek,
akkor nem fog számítani, kik ott elítéltek,
az érzéseket ismerem, nem vágom honnan erednek,
de ha te voltál az áldozat, én joggal vagyok eretnek.
Életünk szerelme a legjobb lehet, azt hittem,
de hogyha távozik körülötte rommá lesz minden,
mint a történelem felidézzük a korokat,
angyal lehetsz, kihez írom legszebb soromat.
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
2.
Fényednek hála, most sem veszek el a sötétben,
az élet tengerén hajózok, vad hullámok ölében,
a rosszak teremnek, tehetném szemedet takarnám,
én mennék előre bébi, de nem enged már el a karmám,
a világ bűnében csak téged látlak tisztának,
érzéketlen kövek között egyetlen kristálynak,
ha egyszer elmegyek majd szívedbe temetnek,
ha tőlem kérdezik az ég téged szeretni teremtett,
megtudtam, hogy hozzád ért, ki hitetlen,
nekem a szívem attól lett csak bébi holtomiglan, kietlen,
tegnap az összetartozás volt ennek alapja,
holnap mindketten bánnánk, ha ez csak így maradna.
Az élet illúzió, így melletted csak eredeti,
nem tagadhatom velem ezt senki nem feledteti,
a pályán sok az esélyes, őket kell leszerelnem,
te míg nekik csak esély vagy, nekem az igaz szerelem.
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
