|
|
|
Eljöttem tőled némán, szótlanul,
éreztem, hogy a szívem elszorul.
Szavad miatt boldogtalan lettem,
hisz úgy, mint téged, senkit nem szerettem.
Eljöttem tőled halkan, csendesen,
nem vetted észre úgy, mint rendesen,
percek alatt mi megy végbe bennem,
és szerelmünket végleg elfeledtem.
Egy rövid pillanatra még megálltam,
szemedbe néztem, tán visszahívsz.
Egy kedves, bíztató szavadra vártam,
de elmaradt, örökre elmaradt.
Eljöttem tőled némán, szótlanul,
a csend mesélt, az alkony rám borult,
s míg telnek-múlnak az évek felettem,
szeretni foglak mindig önfeledten.
Egy rövid pillanatra még megálltam,
szemedbe néztem, tán visszahívsz.
Egy kedves, bíztató szavadra vártam,
de elmaradt, örökre elmaradt.
(Eljöttem tőled némán, szótlanul,)
a csend mesélt, az alkony rám borult,
s míg telnek-múlnak az évek felettem,
szeretni foglak mindig önfeledten.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
