|
|
|
A mindennapok ritmusába reppeltem bele,
majd te tehermentesítesz, egyetlen zene.
Muki:
Néha a kevesebb a több, de lehet szarul látom,
eleve levonom a végén, ha az eleje leköt azzal,
hogy alattam szór a bír a dallam, csak úgy, bárhol,
az tart sakkban, hogy nem lehetek ördögök közt angyal,
mégis megtaláltam önmagam, a színpadon, ha tapsoltak,
randomba jöttek lányok, mosolyt csalva az arcomra,
hajtottam az igazit, majd később azért tekertem,
mert a legtöbbnek csak szerep lett a hiányzol meg szeretlek.
Az úton, min veled megy, de csak egy darabig már,
kell hogy tisztán láss, mondtuk a valóság alakít át
olyanná, hogy túllépjek a szavakon, ez tettlegesség,
hiszem amit látok, ilyen vagyok, nincs erre mentség,
de nem állapot, hogy mindenért, én kérek bocsánatot,
örök gyerek maradok felnőttként is, ilyen téren más vagyok,
leperegtek az évek, nevek, számok hidd el,
azóta egy más világot élek, meg látok mint te.
A jóindulat beszél belőlem, olykor azon kapom magam,
hogy bármit mondok neked, minden szavam haszontalan,
de ha szerinted megér ennyit, akkor nyugodtan körözz le,
ezek szemet szemért elvek, de inkább szemet hunyok fölötte.
Refrén:
Ez most robban, roppan majd a súly alatt
mit cipelsz benn a blokkban, napokban
koppan, új marad, a régit dobja
sok van, ritmusra ha dobban a szív,
leírom pár sorban - pár sorban
mert ez minden dalban - minden dalban
ott van...
roppan majd a súly alatt
mit cipelsz benn a blokkban, napokban
koppan, új marad, a régit dobja
sok van, ritmusra ha dobban a szív,
leírom pár sorban - pár sorban
mert ez minden dalban ott van.
ÁdE:
Íme az étrendem, tálalom a szívem mindig két sz-ben,
vállamon ha viszem bánatod, akkor is vétettem,
ha igazat szólt szám, és hazudott a szemem,
mindig éreztem, a helyes ösvény az, amin rég mentem,
végeztem. Itt nincs ég veled csak viszlát,
azért kopiztam a képet nehogy félrekend a tisztát,
amíg élek ezt a listát addig sorolom míg bírom,
mert érted folyik minden, érted porolom papírom.
A lelkem remél, úgyhogy lelkizek a ringben
de egy két pofon képzavar a lelki szemeimben.
Terhekkel tömködne, ki sort sorra rabolt,
én meg verzékkel söpröm le, mit polcomra pakolt
rá az élet. Nézd meg aztán dönts valahogy végre
csak csapj a közepébe ha megégetett a széle
akkor, fel a páncél, csak ne fuss,
kell a hátszél, mert önmagadból tükröt építeni, csakis te tudsz.
Refrén
A mindennapok ritmusába reppeltem bele,
majd te tehermentesítesz, egyetlen zene.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
