|
|
|
Szél viszi messze a fellegeket,
Mögötte lángol az ég!
Nyújtsd ide édes a kis kezedet,
Ki tudja, látlak-e még?
Ki tudja, ölel-e a két karom?
Kit tudja, csókol-e a szád galambom,
Ki tudja, melyik éjjnek, melyik hajnalán,
Indul a század tovább!
Ki tudja, ölel-e a két karom?
Kit tudja, csókol-e a szád galambom,
Ki tudja, melyik éjjnek, melyik hajnalán,
Indul az század tovább!
Bármerre járok, a csillagos ég,
Nevetve tekint le rám.
Bármerre fordul a kormánykerék,
Mindig csak Te jössz felém!
Járhatok uton vagy hegyek tetején,
Süvíthet száz zivatar galambom.
Szívemnek Te vagy az örök remény,
és tehozzád száll ez a dal!
Járhatok uton vagy hegyek tetején,
Süvíthet száz zivatar galambom.
Szívemnek Te vagy az örök remény,
és tehozzád száll ez a dal.
Sorsom az élet vagy halál legyen,
Hátrálni nem fogok én.
Végsőkig küzdök ha harcolni kell,
Szívemben lüktet a vér.
Ki tudja, édesanyja hol zokog?
Ki tudja, várja-e még babája.
Ki tudja, holnap még hol harcolok,
Élek vagy meg is halok.
Ki tudja, édesanyja hol zokog?
Ki tudja, várja-e még babája.
Ki tudja, holnap még hol harcolok,
Élek vagy meg is halok!
