|
|
|
Látni akartál, hát itt vagyok,
A szerepem vállalom az voltam, aki ma vagyok.
Tudom a semmi, több mint kevés,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én már voltam, voltam szent,
Ki darabokra hullva ezerszer megfogadta:
Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
S mégis te vagy az aki körbe ér és visszatér.
Hiányzik minden mit megadhatnál,
De sosem fogsz megadni, mert te te vagy, én pedig az aki.
Tudja a kevés, több mint a semmi,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én, én már voltam, voltam bűnös,
Darabokra hullva mindenem feladtam.
Nem akarok többé játszani
Tudom jól, hogy minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
S mégis te vagy az aki körbe ér és visszatér.
Visszatér,mhhh...
Ez itt az ÉRZÉS!
