|
|
|
"Odanézz! A nap éppen kel fel
Micsoda rend, de mégis káoszban rejt el
Többet hibáztam, mint amennyi jót tettem
A kérdéseimre isten válaszolt bennem...
Épült a villám, vele együtt a félelmem
Hányszor is mondtam, hogy igen felébredtem?
Hányszor is hazudtam akkorát magamnak,
hogy lényegében a fal ment az agyamnak...
..de mi számít ez, mikor érzem a lüktetést
Nem a célokat, csak a békés küldetést
A magot szórom, nincs időm válogatni
Hisz életet akarok, nem újabb álmot adni...
A korlátok elfogytak, nem zárnak jól a ketrecek
és akik kiszöknek, ők az igazi gyermekek
Én együtt a széllel, a fákkal, a folyóval
pontosan úgy ahogy a mindenség Oshoval!"
Aminek menni kell, az menjen
Én leszek napfény, hogy olvadj fel bennem
Én leszek szív, hisz nem létezik veszteség
Csak közelről látszik a messzeség
Aminek menni kell, az menjen
Én leszek napfény, hogy olvadj fel bennem
Én leszek szív, hisz nem létezik veszteség
Csak közelről látszik a messzeség
Lehet darabokban látsz, de én érzem az egészet
Ami bennem zajlott, jó párszor meglépett
Azt hittem vár ezer út és a lényeg, hogy keressem
de mégsem vágom, hogy hány életet feledtem
Lemossa az eső a poros tükröt lassan
mert mindegy hogy mit, de magamnak adtam
Elrepültek évek, nem érzem már legbelül
ahol mindig nevetek, most veled, régen egyedül
A változás ellen, óriási falakkal
küzdöttem és mégsem értem be az arannyal
Amennyi utca van, legalább annyi könnycsepp
de a megoldás nem az, hogy a pálinkát öntsed
sok-sok éjszaka tele hazugsággal
és hogy megértsd mit mondok, gyere tölts egy pohárral
Buta korlátok, határozott igen/nem
A lehetőség pedig a tűző nap a hidegben
Megérthetnéd, hogy a te kezedben minden
Élhetsz a fejben, vagy élhetsz a s
ONLINE MEGHÍVÓ
