|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Expedíció |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 03:44 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
refr.
Bontja a falakat, kisöpri a szemetet,
Mutatja az utadat, kinyitja a szemedet.
Az Igazság szabaddá tesz,
És ha elcsalod akkor is veled marad...
Gyerek fejjel, hogy néztem a világra,
Apu hogy csinálja, anyu hogy csinálja.
A szomszéd más volt, éberen figyeltem,
Valami motoszkált mélyen a szívemben.
Bözsike néni megkért, hogy fussak át
Egy sophie-t a boltból ugyan hozzak már,
Aztán a lábával fizetett érte,
Azóta már szárnyakra lecserélte.
Bandika bugázta kazettán Rambot,
Tesómék nézték, becsukták az ajtót.
Családi ebédek, birkózás apámmal,
A kertben, sárban, kezemben lapáttal.
Mi lett a világból kedves, jó barátom?
Ezt a számot most azoknak ajánlom,
Akik érzik, hogy valami nincs rendben.
Fele pénzért kell, kétszer úgy lihegnem.
A víz íze sem tiszta, akár az ételek,
Féltem magam, így hát téged is féltelek.
Mindent készen kapsz, első a kényelem.
Nagyi lekvárja már csak a képeken lekvár.
Hisz ahol gyümölcs függ az ágon,
Úgy csüngök pont ott a tévéújságon.
Ha mindenem elveszed, akkor is lázadok,
És lemosom majd mit ránk kentek a századok.
refr.
Bontja a falakat, kisöpri a szemetet,
Mutatja az utadat, kinyitja a szemedet.
Az Igazság szabaddá tesz,
És ha elcsalod akkor is veled marad...
Elvehetik a házad, a pénzedet,
Elvehetik a testedet,
Elvehetik a múltad, s az éveket,
De ezt soha nem, nem lehet!
Elvehetik a társad, a gyermeked,
Elvehetik az életed,
Elrejthetik néha ,
De elvenni ezt soha nem, nem lehet!
Háború dúl, amit katonák helyett
Képernyőkkel vívnak, és ahogy a szemed
Kinyitod, már kapod is a Napalmot arcba,
A mátrixban elem vagy, és a kényelem sarca,
Hogy ne lásd a valódi világot,
Sáros gaz helyett műanyag virágot
Tesznek a kezedbe, te pedig légy hálás,
Az emberiség vénáján érvágás ez,
És te mégse szólsz semmit,
Az üzenőfalon egy poén majd enyhít,
Jobb lesz a piától, na meg a szextől,
Látvány pékség hazug sikerektől.
Én lázadni fogok, mert köszönöm nem kérem,
Hogy zombinak nevelik az én drága népem.
Lázadni fogok, mert arra születtem,
Hogy majd egyre több lázadó szülessen.
refr.
Bontja a falakat, kisöpri a szemetet,
Mutatja az utadat, kinyitja a szemedet.
Az Igazság szabaddá tesz,
És ha elcsalod akkor is veled marad...
Elvehetik a házad, a pénzedet,
Elvehetik a testedet,
Elvehetik a múltad, s az éveket,
De ezt soha nem, nem lehet!
Elvehetik a társad, a gyermeked,
Elvehetik az életed,
Elrejthetik néha ,
De elvenni ezt soha nem, nem lehet!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
