|
|
|
| Előadó: | Tirpa |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Jobb lenne tagadnom amit érzek de kamuzni nem szoktam,
Most engem hagytak ott eddig meg mindenkit én dobtam,
Megsérült az egóm a bánat sokáig tartott,
Csak Őt szerettem erre Ő maga mellől elhajtott
Nem rég a kezét akartam megkérni,
Az életemet is le tudtam volna vele élni,
Szemét ez a világ baby, jobban tetszett régen
amíg nem mutattad meg nekem azt, hogy szeretni szégyen.
A szívemet nem fogják megsebezni,
Én vagyok az akit már nem lehet megszerezni.
Előttem van amikor először összenéztünk
pár hét múlva meg a kurva szerelem jött el értünk.
A szexi testedet én avattam fel,
de akivel geci tud lenni Tirpa csak annak kell,
Arra kellett rájönnöm, hogy nem érdemeltél meg.
A testemben nem maradt, csak egy elégedett lélek.
Ébren vagyok! Sajnos ez nem csak álom,
ködbe borult minden, a kezedet nem találom.
Egyedül mint régen csak a Magány a társam,
hogy mi lesz velem nem tudom engedd Uram, hogy lássam.
Örömöt éreztem mindig ha valamit adtam, neked meg csak örökké rossz kedved volt miattam..
Kerestelek mindennap de már le voltam szarva, azt éreztem akkor bárcsak születtem volna halva..
Szemedben már nem láttam a tüzet a lángot, mással fogod valóra váltani a sok álmod
Tudom most azt hiszed hogy nem szeretsz nincs benned kétely,
De nem soká' felfogod fogni hogy kit vesztettél el....
Minden csak rólad szólna, érted bármikor az életem adtam volna
Megváltoztam miattad csak AZT NEM TUDOM MINEK?! Te más vágányon haladtál távolodnak a sínek..
Mély álomban voltam KÖSZI hogy felébresztettél, csak szeretet kívántam és te megéheztettél...
Szevasz magány bevallom hogy nem hiányoztál, hova tűntél szerelem?! nem rég még virágoztál.....
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
