|
|
|
Tudom, mindenkinek van egy meséje..
De ez most a mi mesénk..
Kicsim kérlek csukd be a szemed és közben ne gondolkozzál
tudom előttünk az egész, de mégsem nyúlhatunk hozzá
mert, tudom hogy szeretsz, de mégsem bújhatsz hozzám
sok mindent kibírtunk de te soha nem gondolkoztál
nem tudom minek szenvedek még, mert szenvedek rég
hiába a sok szép emlék most hamvasra ég
mindet megtennék csak ne lennék itt
bármimet odaadom csak a szívem ne vidd
Emlékszem még a napra amikor először láttam
14 lehettem és a jövőtől semmit nem vártam
a szemedbe volt valami amire rátaláltam
miattad mindent elkövettem a suli mellé jártam
mert, te alapoztad meg az ízlésem
az érzésem te voltál minden válasz minden kérdésben
úgy éreztem a kezemben van most a világ
mert a legszebb virág, velem mindig a Dunára kijárt
együtt próbáltuk a cigit együtt pusztítottunk piát
veled volt az első csókom, tiéd volt az első ....
tudom semmi nem ment simán, este rohantam az ablakhoz
kiabáltam gyere kicsim most kérlek ne gondolkozz
kicsik voltunk még a gondokhoz,
pedig akkor is mondták egy ilyen alakkal ne foglalkozz
becsaptuk a szülőket hogy egymás mellet aludjunk
mindenre megesküdtünk csak hogy egymás mellett maradjunk
De megváltozott az élet
téged akarlak a legjobban de még is tőled félek
tudom hogy ismernek engem tudom hogy ismernek téged
tudom minek voltunk együtt az is tudom mért lett vége
tudom hogy milyen a véred édes még is tiszta méreg
soha nem lesz olyan mint régen még is elengedlek téged
Itt a vége és már soha nem lesz
elviselem a vereségem mert a gyengébb az veszt
VERSE 2 :
Akárhányszor elmentünk mindig egymásra találtunk
egymásnak voltunk szeretők közbe a legjobb barátunk
együtt néztük a napot ahogy kibújik a föld alól
úgy éreztem enyém a világ én vagyok a győztes oldalon
nem volt oka hogy szerettelek soha nem tudtam hogy miért, de
előbb vágják el a kezem minthogy elengedjem a tiéd
mindent elrontottunk,
de ha bajban voltunk egymásnak mindig mi ott voltunk
Emlékszem mellettem voltál amikor magamhoz tértem
amikor leállt a szívem tudom imádkoztál értem
miattad tartottam ki, mert láttam van még remény
és most újra tönkre megyek, mert ismét nem vagy az enyém
nem tudtam megállni a saját lábamon
te fürdettél te etettél betakartál az ágyamon
a legnagyobb szánalom de erről senki nem tud
te mellettem maradtál pedig tudtad hogy hosszú az út
bajban láttam hogy szeret
de ha miatta sírok akkor a szemembe nevet
szeretem a csendet de most megöl
nem tudok szembesülni a jelennel menekülök minden elől
bárcsak gyerek lennék újra
nézzem a szemed és ahogy a szél a hajadat fújja
csak mi meg a Duna csak a kezed a kezemben
de telik az idő és csak egy emlék vagy a fejemben..
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
