|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[-Fanka-]
Stop a gomb a liftben és megállok,
akkor is szerválok, ha ütőm sincsen.
Ez minden kincsem,
hangom a történet,
a mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból?
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokartom,
a zsiványok már dzsipben, régóta nem lóháton.
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból,
hogy lett ennyi ribanc, istenem egyetlen bordából?
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
és már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen.
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
mert ahányan ismernek,mind annyiszor eltemet.
De azért mert ők ilyenek, te ne állj be a sorba,
van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.
[-Kowa-]
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Távolban a pad színe zöld, hullámok a palánkot verdesik.
Oly közel mégis távol a föld, és egyre gyengül ki a világba bízik.
Távolban morajlik az ég, valami felkarol és a szívembe költözik
Emberi szem nem érzi hogy szép, elkísér az utolsó hídig.
[-Fanka-]
Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz.
És én mondom, hogy bármi, amitől függsz az felemészt, hey.
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
de pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos.
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
az ember megteheti, és az ember olyan fukar.
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét,
hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd.
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a New Yorker.
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jó fej,
hogy valakivel, még csak MSN-en beszél,
de már kinagyította ám több képen is a szemét.
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást,
tudnának ám mesélni az életről egy s mást.
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed,
és bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek.
[-Kowa-]
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
[-Fanka-]
Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol.
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
De sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami Sci-fi szerű jövetelét várják.
De ahogy a közmondás őrzi a fától az erdőt,
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben,
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren.
Cigivel és csajokkal a tábortüzek helyett,
egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet.
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sok mindent, mint a reklámok a fogkrémre.
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka,
kihúzzák a fogad, közben az asszisztens ásítva,
kéri hogy a következő üljön be a székbe,
ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be.
[-Kowa-]
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
