|
|
|
| Előadó: | L.L. Junior |
|---|---|
| Album: | Non plus ultra |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 3:45 |
| Szövegírók: |
Lakatos Róbert Árgyó Péter Lesi László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Skyforce Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rap:
Én csak sétálok az utcán, adom az ívet,
Hesszelnek a gyerekek és figyelik a stílem,
A graffitisekkel pacsizok egyet,
Király a hangulat itt a kerületben.
A gyros-osnál megiszok egy bambit,
A tereken a csibészek játsszák a jampit,
Mindenféle okosságok repkednek az űrben,
Még egy bankár sem igazodna ki ebben a zűrben.
Az utca veteránjai kártyáznak a padokon,
"I love you, anyám" tetkó a karokon.
Gyorsan előkerül egy ütött-kopott gitár,
Az utca üdvözli a muzsikát.
Az egyik tréningben táncol, a másik atlétában feszít,
A harmadik meg zsugában 20 rongyot veszít.
Az utca érzése itt sokkal jobb, mint Vegas.
Na hello, na szia, na hello, na szevasz.
Refr.:
Adhattok limuzint és sofőrt is még,
Kaphatok hírnevet és reflektorfényt,
De semmi sem adhatja vissza nekem,
Az utca nevelte a becsületem.
Rap:
Itt gyorsabban nőnek a gyerekek fel,
Van aki 14 évesen bajuszt visel.
Armando, Rocky, Jacko meg a formák,
Ha lejönne csak lesne nagyokat a kormány.
Még a homeless is boldog, a kukás is happy,
Nincs csepp kis stressz se, itt senki se depi.
Ha dráma van, akkor az egész utca kiáll,
Moziznak a kerület cirkuszán.
A kiküldött járőr is velünk együtt nevet,
Ismerik az utcát és a területet.
Itt még mindig tart a Mónika Show,
Élőben a gangokon a sok lakó.
A hajukat tépik, hogy elköltöznek innen,
Még akkor is, hogyha erre lehetőség nincsen.
És mikor az önkormányzat felajánl egy másik lakást,
Ők akkor se hagyják a kerület zaját.
Refr.:
Adhattok limuzint és sofőrt is még,
Kaphatok hírnevet és reflektorfényt,
De semmi sem adhatja vissza nekem,
Az utca nevelte a becsületem.
Rap:
Sok-sok a fuxos, egy-kettő gagyi,
De nem mindenki zsebében duzzad a money.
Okosság itt, habi okosság ott,
A mentalitás itt megszokott.
Mennek a nagydumák és a vakerok,
A téren gyűlnek sorba már a haverok,
Nézik az elsuhanó luxus verdákat,
Befelé a vágyakozásuk is feltámad.
Hirtelen megakad a tekintet egy csinimini ruhán,
Repkednek a rossz-rossz csajozós dumák,
"Ahj, te kis szöszi, gyere vetkőzz le!"
Háhát sajnálom öcsém, ez nem jött be.
Imádom a mozikat, a flesseket,
Hiszen itt mindig fainak az emberek,
Ahol az egyetlen kincsem az igaz szavam,
Én itt érzem igazán otthon magam.
Refr.:
Adhattok limuzint és sofőrt is még,
Kaphatok hírnevet és reflektorfényt,
De semmi sem adhatja vissza nekem,
Az utca nevelte a becsületem.
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
