|
|
|
Tóth Vera
Ragyogj
Hányszor kérdeztem, mondd mennyit ér egy élet?
Hogy a szív míg dobban hányszor robban fel bennünk a lélek...
Tudod, mindig vártam szépnek, láttam azt ami a végzet
De ha tényleg eljön, milyen formát ölt majd az ítélet?
Állj, Áállj!
Nézem még szemed, arcod szürkének vélt fáradt léted,
Hidd el érzem rajtad, bármi is a képlet
Hogy minden félelemnek bája kelt és éled
Azt, hogy most születtél, változol, míg el nem éred
Ragyogásod és a régen vágyott fényed,
Ragyog mert éled, amit adhat az élet
Tudom minden percben kell hogy láss, mert így nyugszik a szív..
De hidd el hogy benned
Igen ott van a képlet
Mire vállalkoztál, itt a válasz :
Ez lesz az ítélet
Nem számít ma, engedd el, hogy hányszor voltál mélyen,
Az a fontos most, hogy hová tartassz, s merre visz a lépted.
Színlelések, változások útján jársz s ha kéred én maradok,
míg el nem alszol, s álmod őrzöm az éjben…
Áállj, Ááállj!
Még annyi pillanat vár ne torpanj meg kérlek!
Szólj nekem, és szárnyad elhozom míg kéred,
angyalokként repülünk míg el nem ér a végzet.
Ragyogj mert éled, amit adhat az élet
tudom minden percben kell hogy láss mert így nyugszik a szív
de hidd el, hogy benned igen ott van a képlet,
Mire vállalkoztál ott van a képlet: ez lesz az ítélet
A szív…a szíved...úúgy ég
Ragyogj, mert éled, amit adhat az élet. Tudom minden percben kell hogy láss, mert így nyugszik a szíved. De hidd el hogy benned igen ott van a képlet, mire vállalkoztál itt a válasz: ez lesz az ítélet
ONLINE MEGHÍVÓ
