|
|
|
| Előadó: | Hajnali Emberek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
A kedvenc helyem a Nyugodó,
Mert nyaralni itt olyan jó,
Mindig felmászok a fára,
Aztán meg leesek pofára.
Rúgok párat kapura,
Majd bemegyek a jó hideg házba,
Mert meleg van és szomjas vagyok,
Most éppen egy kis zavát iszok.
Néha elmegyünk túrázni,
Én nagyon szeretek gyalogolni.
Elmegyünk Görbi sírjához,
Vagy épp a menedékházhoz.
Van a Nyuginak két hídja:
Egy újabb és egy rozoga.
Én bátor vagyok és merész nagyon,
Így átmegyek a rozoga hídon
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Verse 2:
Na végre, hogy megért' az alma,
Szedjük bele a szatyorba,
Mossuk meg, együk meg,
A hasad nem fájdul tőle meg.
Evés után jól esik
Egy kis pihenés, megesik
Hogy elalszom, de ez nem baj,
Mert van időm hisz nyár van.
Délután négy van, kipihentem magam,
Gyorsan sietek, összekapom magam,
El kéne menni a folyóhoz,
Meg virágot vinni Görbi sírjához.
Görbi tizenegy éve pusztult el,
Okos kutya volt, szerette minden ember,
Megérdemli tehát a virágot,
Nyugodjon békében azt kivánom.
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Verse 3:
Este nyolc van, de még világos,
Itt az idő egy kis focihoz.
Egy fél óra csak, mert aztán
Meg kell ennem a vacsorám.
Majd fürdés után egy kicsikét játszok,
A TV-ben hátha valamit találok,
Ez a kedvencem, ezt még megnézem,
Aztán megyek szunyálni, mert álmos vagyok érzem.
Felveszem a pizsamám, megmosom a fogam,
Kifújom az orrom, megfésülöm a hajam,
Iszok egy pohár meleg tejet,
Majd zúzok aludni oszt reggel kelek.
Ezért szeretjük mi ennyire a Nyugodót.
Mindent megtalálsz, ami csak neked jó.
Majdnem egész nyáron itt vagyunk
Ez a mi úgymond "bunkerunk".
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
