|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Mester Ferenc |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mint egy álom, te nem látsz csak nézel.
Harcolj, ha kell puszta kézzel.
Azt hiszed a tiéd lett minden
Kölcsön kaptad, nekem hidd el
Látok jót meg annyi rosszat
Kérdeztem most, akkor osszad
Vétkeztem, gyere vigyél el
Tisztíts meg pokoli tűzzel
Űzz el, még mindig vad vagyok
Te szültél én meg nem halhatok
Láttam szenvedő lelket
Kerestem, mi véget vethet
ennek a pokolban élünk,
véletlennek köszönjük létünk
Létezhetnek mit meg nem értünk,
s lesznek majd mit meg nem élünk.
Véged, én előre látom
Vágom, ez több mint egy álom
Kértem végtelenbe vezess el
Meghaltam, élessz fel!
Ez egy álom halld a majmok énekét
Lásd meg, a harc most véget ért
Járd végig az utat, hogy élhess
Tedd meg, hogy célba érhess.
Élek, de mégsem érzek
Nem fáj semmim, de látom, hogy vérzek
Tépek nektek egy virágot
Rózsával borítom be az egész világot
Lépek kettőt előre
hagyom, hogy elvigyél a jövőbe
Nem félek pedig ismeretlen
Talán ez lesz, amit érdemeltem
Én hittem magamban előre mentem
Az ösztön vezérelt nem kérdeztem
És annyian tudják, hogy léteztem
Lelkek, kik tartanak életben.
Vétkeztem, de nektek áldozok
Érzem már minden nap változok
Érkeztem, sajnos itt ragadtam
Nem élhettem, amíg megtagadtam
Hagyj repülni, ne tépd ki a szárnyam
Halld meg a hangom, ez minden vágyam
Szálltam, te fogságba zártál
Kincsed lettem, erre vártál.
Élek, de mégsem érzek
Nem fáj semmim, de látom, hogy vérzek
Tépek nektek egy virágot
Rózsával borítom be az egész világot
Ez egy álom halld a majmok énekét
Lásd meg, a harc most véget ért
Járd végig az utat, hogy élhess
Tedd meg, hogy célba érhess.
Álom halld a majmok énekét
Lásd meg, a harc most véget ért
Járd végig az utat, hogy élhess
Tedd meg, hogy célba érhess. (3x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
