|
|
|
| Előadó: | Bojtorján |
|---|---|
| Album: | Karácsonyi album |
| Megjelenés: | 1992 |
| Hossz: | 2:47 |
| Szövegírók: |
Drosztmér István Vörös Andor Pomázi Zoltán |
|
Drosztmér István Vörös Andor Pomázi Zoltán |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | pop, karácsonyi dal |
| Címkék: | karácsonyi, téli [+] |
A domb oldalán egy kis fenyőfa állt
Ott nevelkedett, ahol senki se járt
Dús tűlevél nőtt karcsú ágain
S néha elcsodálkozott az álmain.
Egy napon, ha itt van már a tél
Eljönnek érte, s ő útra kél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát.
Évről évre újabb ágacskát nevelt
És egyre mélyebb zöld színt remekelt
Az ég felé nyújtotta karjait
És az élet követte álmait.
Mert egy napon megérkezett a tél
Eljöttek érte, s ő útra kélt
S egy kisgyerek elbámulva nézett fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát.
Egy fényes házban talpára állt
Ágai hordtak sok csillogó csodát
Pár héttel később elszállott a fény
S félredobva újra álmodott szegény
II:Egy szép napon, ha újra itt a tél
Eljönnek ismét, s ő útra kél
S egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát. :II
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
