|
|
|
| Előadó: | RauLilla |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Két szemed rám néz. Egy szerelmes pillantás. Rögtön tudtam nem kell, nekem nem kell senki más!
Beszélhetnék a szépről és jóról, de minek hazudjak levágnád egy szóból.
Élet… Keresd szépet, egyszer minden elmúlik, elveszted és vége.
Egyszer mindennek vége(vége). Nem hiszek már a tündérmesékben.(miért nem?)
Később okosabb az ember. Az idő gyógyít, de cselekednem kell.
Nem látom rajtad mi bánt (nem látom!). Az idő múlik és felkavar(felkavar!).
Melyik az nap ami fájt, (ami fájt.) ami nélkül velem maradsz…?
Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Fájó szívvel léptem át a napokat, mert véget ért és nem keresem az okokat már.
Hiszen a múlt, régen elmúlt és győzködöm magam, hogy ez nem rajtunk múlt.
Az idő majd lassan begyógyítja a sebeket, a napok, mint a menetek és úgy nagy ívben mehetek,
Hogy küzdjek azért amit soha nem feledek, a veled töltött időt vagy a gyönyörű szemedet.
A múltból vehetek, de csak előre mehetek, hogy meglegyen az amit én igazán keresek.
Nem szomorkodok tovább hiszen, búslakodtam eleget. Tovább lépve mégis így szabad lehetek.
Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
De ne bánkódj az élet visz magával, mégis veled van egy kis magánnyal, de csak vagányan!
Sokan melletted lesznek akkor is, ha eszedet elveszted.
Tévedsz, hogyha azt hiszed (felejts el!), mi a jelen csak azt figyeld (ne keress meg!).
Rossz a nap és a víz kiver, csak abban bíz akiben bízni kell!
Nem látom rajtad mi bánt (nem látom!). Az idő múlik és felkavar(felkavar!).
Melyik az nap ami fájt, (fájt.) ami nélkül velem maradsz…?
Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Meg van már, hogy mit akarsz az élettől, mert, ha vége akkor már nem ébred föl…
Eleged van a fenyegető kényszerből, akkor lépj, mert csak egyszer élsz!
Biztosra menj képes vagy rá! Póker arccal már nem bírod. Légy erős, de nem szégyen ha fáj,
Mert a te harcodat te vívod!
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
