|
|
|
| Előadó: | Burnout |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mong Máté Rácz Olivér |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rock Metal |
| Címkék: | Keressük! |
A hullám vasúton mossa a hullám
A nyakamban dagad az ér
A tüdőm kérges, az agyam férges
Valamit, valamiér'
Látod nem volt jó éjszakám
Feladtam éjfél után
Talán csak álom csupán, egy
angyal így szólt hozzám
Ref:
Most állj meg ember talán még nem késő
Most állj meg különben sírkő és véső
Nem lesz majd aki elbúcsúzzon tőled és
Végállomásnál jársz
Végállomás ha kipróbálsz
Elakad a szavam a torkom kiszárad
Ahogy elmúlik a hatás
Nagyon jó volt de most még szarabb lett
Úgy hiányzik a varázs
Nem volt valami jó éjszakám
Feladtam éjfél után
Talán csak álom csupán, egy
angyal így szólt hozzám
Ref:
Most állj meg ember talán még nem késő
Most állj meg különben sírkő és véső
Nem lesz majd aki elbúcsúzzon tőled és
Végállomásnál jársz
Végállomás ha rám találsz
Ez az ára, sayonara
Eltompítja a marihuana
Kokain, heroin, kicsi adrenalin, mefedron, bélyeg, meszkalin
A kávé, a kóla, a whisky, a bomba, a mocskot döntő tévécsatorna
Az is mind drog csak nem tudsz róla
Nem tudsz róla
Solo
Zakatol a vonat, a végállomás
olyan messze van már
Egy kék ruhás csaj odalép hozzám
rajta a sorszám
Az ajka a nyakamhoz ér
Lehetne még egy jó éjszakád
Gondold hát a dolgot át
Megsebzett, lenézett rám
angyali hangon így szólt hozzám
Ref:
Most állj meg ember talán még nem késő
Most állj meg különben sírkő és véső
Nem lesz majd aki elbúcsúzzon tőled és
Végállomásnál jársz
Végállomás ha újra látsz
Ez az ára, sayonara
Eltompítja a marihuana
Kokain, heroin, kicsi amfetamin, LSD, ectasy, nikotin
Én leszek a vágy, én leszek a kín, én leszek az áruló mostmár
Mostmár fogd a tűt és szúrjál be végre én leszek az állomás vége
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
