|
|
|
| Előadó: | DrasztikAkusztik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Játsszuk azt, hogy újra élünk,
Háború szülte gondolat.
Félve húzódsz a hegy mélyére,
Újratervezed önmagad.
Fényes a város, de most nem a lámpák
Világítják az égboltot.
Üstökösként húzzák a csóvát
Az irányított árnyékok.
Csöndes a tél, ha a hó-hamu közt, lám
Semmi többé nem mozdul,
Egy karral, egy lábbal majd duplán számol
A rendjel mögötti árnyékúr.
Nincs már város, csak temploma áll,
A lyukak között megül a dér.
Felálhatsz újra a téglahalomra,
"Fekete zászlót szaggat a szél."
Játsszuk azt, hogy újraéled,
Játsszuk azt, hogy fáj
Játsszuk azt, hogy újra fázunk,
Egy rongybabába kapaszkodsz,
A tűz szikrája mélyre nem nyúl
Kívül lehet jó, de belül rossz.
Holnap együtt megyünk a sírhoz,
Melyet jel nélkül is megtalálsz,
Anyád kendője fekszik a halmon
Szövetbe burkolt árulás.
Játsszuk azt, hogy újraéled,
Játsszuk azt, hogy fáj
Mint a hullám a gáton, ha megtörik,
Az akaratgyenge elbukik.
Megyünk előre tömött sorokban,
A fegyverünk halál.
Csillag és pompa és asszonyok csókja
És ütközet éltet, és harsan a nóta
Az emberi szörnyből alkotott horda
Dicsőségre vár.
Játsszuk azt, hogy meghal végleg
Játsszuk azt, hogy fáj
Játsszuk azt, hogy nem menekülhetsz,
A romok között is fölébed érek,
Ha valaki meghal a helyébe lépek
Milliárd emberárny.
Játsszuk azt, hogy meghal végleg
Játsszuk azt, hogy fáj
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
