|
|
|
| Előadó: | Freddy A Dupla |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Évek óta ez a város a menedék,
Holott a lelkembe néhányszor belelép.
De nem felejtem el hogy mit kaptam Pécstől,
Kertvárosból a, déli részről
Rengeteg élmény, meg rengeteg barát
Mindegy, bánat vagy öröm ha mellettem a család.
Majd a spanok , valaki, fegyvert ragadott
Nekem az utca az tehetséget adott.
Majd akaratot,
Ezzel úgy élhettem a napjaim,
Hogy eltünnek a fegyverek már a háborúk partjainn,
Ha rajtunk mullana itt világbéke lenne
Az összes rendbontó innen leléphetne,
De le se ejtem, el nem felejtem,
Hogy a Széchnyi-téren, minden héten
Figyelte a várost ,és vigyázott a gyermekére
Nekem ezt a két öregapám odafentről elmesélte
Ref:
Járom az utam, macskaköves úton,
Léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Érdem nem az akarat képzeletbeli falakat,
Ledönteni könnyebb ,mint szóra birni halakat
Nekem kihivás a sorsom, büszkén is viselem
Ha tartom a szavamat nem veszitettem hitemen
Nem vagyok mintadiák sem a munka embere
A szeretet nem tart el , pedig azt kellene
Megköszönni alig tudom anyámnak meg apámnak
meg a hugomnak hogy talán még néha jót is találnak
Bennem, mert tényleg nem vagyok rossz ember
Csak reflexből szivom nameg hűvös szeretettel
Szavakat találni, is nehezen találok
Hogy nulláról indultam és, ugyanott állok.
De semmit nem bánok még többet akarok
Mit eddig elértem arra is büszke vagyok,
Mert volt olyan aki aranyat talált
Nekem ott volt a család, meg mellettem sok barát
Ref:
Járom az utam, macskaköves úton,
Léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Hosszú még az út elöttem
Nem látom a végét de nem félek (nem félek),
Akarom érezni a sikert
Mert tudod hogy akármit elérek (elérek)
Duzzad az erő,
Látni akarom hogy az átlagtól eltérek (eltérek)
Bármi történjen a zene a keresztem
és mellé mást nem kérek (nem kérek).
Tudom jól hogy még előttem az élet
és boldogan élem majd le az összes évet
Ami vár rám, az legyen jó vagy rossz dolog,
Tartom a jót de, a rosszra is gondolok
Céljaim között van hogy minden ellenségemtől
Megköszönnjem azt hogy velük lehet részem,
Élni a világban és játszani amig lehet
Mert játékosan sohasem fogom megunni az életet.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
